Ha negyven év után kezd el valaki kutatni a családja után, vajon mire számíthat?
Tanner-t nagyszülei nevelték fel, egész életében vándoroltak, mivel a seregben szolgált a nagyapja. Ugyanezt az örökséget viszi tovább, így sehol sem érzi magát otthon. Édesanyja születésekor halt meg, az apjáról semmit nem tud, egészen addig, amíg a nagymamája a halottas ágyán el nem mondja, hol keresse őt.
A férfi nyakába veszi a telefonkönyvet, és az apja keresésére indul.
A kisváros, amit nagymamája megemlített, többet ad neki végül. A helyi doktornővel ismerkedik meg, aki egyedül neveli két gyermekét, és egy idős, mindenkitől elzárkózott öregember sorsához is köze lesz.
Nos, igen, tudni a végét, igen, semmi meglepetés nem ér.
De ki szeretnék emelni egy szereplőt, a nő lányát. Egy kamasz, aki feszegeti a határait, de ha szükség van rá, mindig helytáll. Sokat lendít a cselekményeken, és a jelleme is a legérdekesebb szerintem az összes többi közül :)
A könyvre öt pontból négyet szeretnék adni, mert az a vége olyan hatalmas meglepetést nem okozott :) Itt pedig a hozzá horgolt nagyinégyzet a 2026-os könyvtakaróhoz :)
