Két fiatal, akik teljesen másként látják a színeket.
Mio ezerféle árnyalatban lát minden színt, és fantasztikus nevekkel illeti őket. Szülei, nagyszülei kimonó készítéssel foglalkoztak, folyton körülöttük nyüzsgött, de őt nem a minták, hanem a színek egymásra hatása érdekelte inkább.
Aoi családjának temetkezési vállalkozása van, a fiú csak egyetlen árnyalatot lát, ellenben ahogy meglát egy embert, egy elhunyt hozzátartozóját, máris érzi a lelkét.
A két fiatal egymásba szeret, de ennek a szerelemnek ezerféle akadálya van.
Többek között egy olyan, amiért a regényre öt pontból mindössze hármat szeretnék adni (nincs spoiler, ha szeretnéd, olvasd el a könyvet :) )
A japán világ számomra nehézkesen befogadható, ez már a harmadik könyv, amit olvastam az utóbbi időben ebből a kultúrából. A lassúsága, az elfogadása nekem nem ad akkor dinamikát, amit szeretek a regényekben. A könyv eleje tetszett, mert valamivel temperamentumosabb a megszokottnál, hisz egy Japánban élő olasz írónő a szerzője, így valamennyire érezni a lendületet.
Itt pedig a hozzá horgolt nagyinégyzet a 2026-os könyvtakaróhoz, illetve egy könyvjelző, ami ajándékként egy eszközrendelés mellé kerül be :)
