A séma ugyanaz, mint a szerző többi könyvénél: főhős idegen országba utazik bánatában, hogy összeszedje magát, ahol rátalál a hivatása és a szerelem is.
Ezzel a mondattal nem spoilerezek, mert aki olvasta már több könyvét is Julie Caplinnek, ismeri, hogyan csavarja az írónő a szálakat. És miért érdekesek mégis - nekem már az ötödik regénye után - is?
Mert különféle helyzetekből jönnek a főszereplői, különleges ételekkel ismertet meg minket, amit szenvedéllyel készítenek és tálalnak, és ráadásul ezt a könyvet 40+ fokban olvastam, amitől igen üdítő volt elképzelni, ahogy Mina sítalpakon száguld lefelé a pályákon.
Mina sok. A volt barátjának mindenesetre nem az ideális partner, így az évfordulójukon szakítanak, amiért Mina keresztanyja panziójába megy Svájcba. A történet nem hoz váratlan fordulatot, hisz előre sejthető a végkifejlet, hogy jön egy pasi, aki ellenállhatatlanná válik számára. Viszont a szerelmi szál mellett vannak kedves szereplők, akik plusz színt visznek a sztoriba, illetve érdekesség a panzió látogatóinak megismerése, akiket a tulajdonos, Mina keresztanyja, Amelie megválogat, bárkit nem enged a házába.
Az öt pontból négyet adok rá, mert az a tipikus történet, amit ahogy leteszed a könyvet, máris elfelejted, miről szólt, ellenben remekül kikapcsol :)
Itt pedig a hozzá horgolt nagyinégyzet a 2025-ös könyvtakaróhoz :)