Van, amikor a fülszöveg írójának kellett volna inkább megírnia egy könyvet és nem az írónak...
A leírás alapján érdeklődve vettem a kezembe Emma és Josh történetét 1996-ból, amikor még az internetet csak betárcsázva tudtuk elérni, és egy kis ikon jelezte, hogy végre megnézhetjük emailjeinket. Emma megkapja élete első számítógépét és hozzá egy CD-romot, amit telepítve a Facebook jelenik meg... de mivel akkor még nem volt ez a közösségi portál, így a 15 év múlva esedékes életéről, és barátai történeteiről olvashat.
Egy fontos gondolat volt, ami tetszett, vagy inkább érdekesnek találtam: azzal, hogy valamit a saját jövőnkön változtatunk, azzal nemcsak a mi életünk változik meg, hanem a körülöttünk lévők életére is hatással leszünk.
Mivel Emma nem azt látja Facebook oldalon, ami örömmel töltené el 31 éves korára, ezért folyton azon dolgozik, hogy ne valósuljon meg. Sem vele, sem barátaival. Elvész a jelenben való öröm, és a fókusz egy olyan helyre kerül, mellyel nem biztos, hogy mindenkinek jót tesz, ha módosítgatja. A módosítgatást úgy értem, hogy akárhányszor változtat a saját jelen életén, mindig más képet kap önmaga jövőbeni énjéről a közösségi portálon... de a barátaiéról is.
Szóval a történet alapmotívuma jó. De valahogy a szereplők, főként Emma öntörvényű változtatásai, a hirtelen végén történő lecsapás nem igazán nyerte el nálam a "jó élmény" kategóriát.
Viszont Josh, Emma barátja, egy szerethető, kedves, természetes fiú- csakhogy jót is írjak.
A leírásban azt írták, hogy minden tininek érdemes lenne elolvasnia, aki fent van Facebook-on. Hát, szerintem pedig ettől könyvtől nem fognak lejönni róla. Szerintem.
Lami
