Ha ez a könyv tényleg kötelező olvasmány egyes országokban az iskolákban, akkor ott igen nagy feladatuk van a pedagógusoknak, hogy a pozitív irányba tereljék a regény mondanivalóját.
Forgott a gyomrom végig, ahogy olvastam a könyvet.
Pierre, az egyik iskolatárs, feláll egy órán, és közli, semmi értelme az egész életnek, a tanulásnak, ezért elvonul egy gyümölcsfára, és onnan néz a nagy semmibe napokon át.
Az osztálytársai kiakadnak, és be akarják bizonyítani neki, hogy igenis, rengeteg dolognak van értelme, ezért elkezdenek egy pajtában összegyűjteni dolgokat, amik fontosak számukra.
Rájönnek, ez nagyon kevés ahhoz, hogy meggyőzzék az osztálytársukat, ezért brutálisan emelik a tétet.
Egymás után jelölnek ki tagokat, ki következzen, kinek kell a kupac közepére egy számára nagyon fontos dolgot beadnia. És elindul a düh, a gyalázás, a kegyetlennél kegyetlenebb próbatétel, amit ha nem tesznek meg, akkor még erősebb kihívásnak vetik alá egymást.
Ha nem akarsz spoilert, akkor innen ne olvass tovább, de egyet például megemlítenék, hogy megértsd, mennyire mélyen süllyednek le: az egyik lánynak két évesen elhunyt a testvére, és őt kell koporsóstul kiásni a sírhelyről, és elvinni a pajtába. És ha azt hiszed, ez a csúcspontja a könyörtelenségnek, hát annyit elárulhatok, ennél gyomorforgatóbbak is követik egymást.
Amin megbotránkoztam a könyvet olvasva.:
- a gyerekek tettét felkapja a sajtó az egész világon, és hatalmas hírt kapnak, míg nem ezt az összegyűjtött tornyot még egy múzeum is megvásárolja
- mivel történik egy tragédia, és minden tervük dugába dől, ezért a hír enyhül, ellenben az élet ugyanúgy folytatódik tovább, mint a regény elején, minden számonkérés, büntetés, retorzió nélkül
Na, itt úgy éreztem, hogy egy könyv, amit egy évre betiltottak, majd annyira felkapták, hogy számtalan díjat kapott, és még kötelező olvasmánynak is emelték, egy ilyen olvasmányból mit fognak látni a tinik? Hogy bármit szabad? Hogy nincsenek határok? Hogy büntetlenül megúszhatják a legnagyobb kegyetlenséget is?
A könyvnek egyszerűen nem is akartam a mondanivalójára figyelni, mert folyton a tinik lebegtek a szemem előtt, akik esetleg pedagógus nélkül olvassák el, és az értelmezés alapján ki tudja, meddig akarnak elmenni a való életben.
Hát ilyet sem csináltam még, de az öt pontból nullát adok rá, mert bár hatással volt rám, és sosem fogom elfelejteni, de rettenetnek tartom. Azért a nagyinégyzetet a 2026-os könyvtakaró egyik darabját, meghorgoltam hozzá :)
