Nem lenne rossz, de nem is jó.
Kicsit morgok most az elején, jó?! :)
Nos, először is a borító miatt. Az eredeti könyvön egy mókás fa van, ami szív alakú, tele őszi árnyalatú levelekkel. Ezzel szemben a magyar borító egy ősz hajú, idősödő párt mutat, akik egymásba karolva, enyhén hajlott háttal sétálnak a tengerparton.
A főszereplő, Jeanie életét 52 éves korától követhetjük. Egy törés után ugrunk néhány évet, a 60. születésnapjára. És innentől fogva el lesz ásva a nő.
Már örüljön, hogy van családja, ne akarjon dolgozni tovább. A férjét fogadja el úgy, ahogy van, és ha addig elviselte az irányításmániáját, hazugságait, titkait, akkor törődjön bele a sorsába ezek után.
Persze főhősünk fellázad, mert elérkezik valaki az életébe véletlenül, aki megmutatja neki, van szerelem 60 felett is.
Az alcím szerint tele lesz a regény nemcsak romantikával, hanem intim részletekkel is. Nos, gyorsan előrevetítem, ez nem igaz. Hacsak nem annyira írja le a szerző ezt a korosztályt, hogy lefekszenek az ágyba, majd felkelnek onnan, és ezt nevezi érzéki kapcsolatnak.
Még van egy pár évem a 60. születésnapomig, de nem hinném, hogy ezalatt a néhány esztendő alatt annyit változnának a dolgok mind a szerelemben, mind a hálószobában, mintahogy a regény ezt előrevetíti.
Jeanie lázadásával egyet tudok érteni. Azzal is, hogy még élni akar, dolgozni, teremteni, és nem elásni magát egy messzi városban a kertészkedéssel.
De a regényből hiányolok sok mindent. Az igazi érzelmeket, a kitörési vágy vulkánját.
Valahogy lapos minden. Mintha lapos lenne már a hatvan feletti élet. Pedig pont, hogy ennek ellenkezőjére akar buzdítani. Merj bátran új életet kezdeni, éld az álmaid, légy szerelmes.
Szóval a könyvre öt pontból mindössze hármat adok... a borító még egyet sem kap, mert szerintem aki készítette, nem sok hatvan év körüli emberrel találkozott.
Itt pedig a 2025-ös könyvtakaróhoz a horgolt nagyinégyzet... mert az jár minden könyvnek :)
