A hoki a fő téma, de mintha inkább mellékvágánya lenne annak, amiről a történet szól igazából.
Sokáig kerülgettem ezt a sorozatot (ez az első része), mert nem igazán vonzott a sport téma. A cím és leírás alapján arra gondoltam, hogy egy fiatal csapatról fog szólni, akik mindent feláldoznak a győzelemért, és olyan emberekről olvashatunk, akik a jégen élik ki és le az életüket.
Nos, a fenti félrement előítéletből egyetlen szó igaz: feláldoznak.
Valóban a város pezsgése egyetlen dolog körül forog: végre eljutnak egy magas szintre a hokiban, és ez minden egyes emberre kihat.
De ez szinte csak körítés.
Embereket, kapcsolódásokat, múltat, jövőképet ismerünk meg. És megvallom, egyetlen egy lélek vagy család sem nyerte el az irigylésre méltó medált nálam. Hiába is az összetartozás, de mindenki életében vannak megoldandó feladatok, eltitkolt érzelmek, vívódások.
A csapat eljut a döntőig, de egy bűntény miatt, amit a város egyik fele elítél, a másik pedig elsimítani akar, egymás ellen mennek az emberek.
Hogy kit mi motivál az összetartozásra, és a széthúzásra, az olykor a pénz, a hatalom, a szegénységből feltörekvés miatt mutatkozik meg, hol pedig az emberi értékek lesznek erősebbek.
A sorozat második részével most várok. Mert túlzottan valóságosak voltak a szereplők, és megint megmutatta az író, hogy ne csak nézzünk egy embert, hanem lássunk a tettei, szavai mögé.
Fantasztikusak a csavarok, szinte hihetetlen, hogy kit tartanak vezérnek a városlakók, akár jó, akár rossz értelemben.
Az ember mérgelődik, ítélkezik olvasás közben, és az utolsó oldal után nem egy mély levegőt vesz, hogy feltöltődött, hanem összezsugorodik a gyomra, hogy a bűn a cél érdekében hányféle színt tud felvenni.
Akármilyen lehúzó volt is számomra a regény megélése, öt pontból feltétlen ötöt szeretnék rá adni. Itt pedig a hozzá horgolt nagyinégyzet a 2026-os könyvtakaróhoz :)
