Egy romantikus írónő, aki férfi ruhában érte el sikereit a 19. század elején. Valós történet alapján.
George Sand az 1800-as évek elejétől szinte már az első regényével befutott írónak számított. Az egyetlen nő volt, aki írásból tudott megélni.
Sem műveit nem olvastam (egyelőre), sem más önéletrajzi könyvét, így ez alapján a könyv alapján egyetlen hajtó erőt láttam George Sand munkásságában: szeretni és szeretve lenni.
Egy nemesi apa, egy kurtizán anya szerelmének a gyümölcse. Ez a kettősség megalapozza gyermekkorát, és apja korai halálával pedig további sorsát. Valahogy azt gondolná az ember, hogy az anyja, aki a testéből él, nagyobb elfogadással fordul második lánya felé mind a különcségéért, mind a szenvedélyes vére miatt.
De pont köztük nem alakult ki az a biztonságos szeretet, amire vágyott volna az írónő. Még a rideg, kemény nagymamájától is több figyelmet, és szeretetet kapott, mint saját anyjától.
George Sand életében így maradt a szerelem és testi szenvedélyek hajkurászása, amit a regény alapján már sokszor úgy érzett az ember, hogy válogatás nélkül tette meg, pusztán a napi boldogsághormonok, és az egyedülléttől való félelem hajtotta.
Két gyermekével is hasonlóan kettősségre alapult a kapcsolata. A lányával se veled, se nélküled viszonyban volt, míg a fiával, aki festő lett felnőttként, csodásan megértették egymást.
Egy résznél kicsit megrémültem, hogy többet fogok megtudni, mint amit szeretnék, amikor egy hálószoba jelenetet kezdett el leírni az írónő élete nagy szerelmével, egy színésznővel. De végül két bekezdésnyit kaptunk csak az intim részletekből.
Szóval George Sand mind a férfiakkal, mind a nőkkel testi és lelki kapcsolatba került, és mint aki gyűjti a regényeihez az inspirációt, sosem volt szinte egyedül.
Bár egyszer férjhez ment, és a kor törvényei szerint nem rendelkezhetett nő vagyonnal, hiába is ő adta be a házasságba az összes ingatlant, és pénzt, ezért is kényszerült George Sand arra, hogy saját maga keresse meg a betevőjét, ne függjjön férjétől, akitől nem tudott elválni hosszú ideig.
A regényben egymás után szerepelnek híres művészek, akik közül ki kell emelni Chopint, akivel hosszú éveken át együtt élt. De festők, írók, zeneszerzők, szobrászok, mind kedvelték, vagy éppen elítélték George Sand életét, munkásságát, így több oldalról is megközelíti a szerző, mit kellett átélnie George Sand életében ahhoz, hogy sikerre vigye könyveit.
A regényre, bár érdekelt volna egészen haláláig a történet, négy pontot szeretnék adni, mert érdekes mód megint nem kaptam érzelmeket, hanem inkább leírások szerepeltek az írónő életéből. Bár sokszor elgondolkodom azon, hogy például a hiteles történetei mind a naplóbejegyzéseiből kerültek elő. Vajon ehhez mit szólna egy-egy művész, hogy a titkos gondolatai pár száz év múlva napvilágra kerülnek? Na, mindegy, csak gondolkozom...
Itt pedig a hozzá horgolt nagyinégyzet a 2026-os könyvtakaróhoz :)
