Párizs, két idősík, két azonos külsejű nő...
Nos, az elején el szeretném mondani, hogy egy hét alatt elfelejtettem, miről szólt a regény. Azért ilyen ritkán fordul elő, hogy ilyen rövid idő alatt az ember nem emlékszik semmire. Talán azért lehetett ez, mert előtte és utána is hasonló témában olvastam, és valahogy a többi elnyomta ennek a hangulatát.
Mondhatni, kicsit talán sablonos is a sztori: vidéki lány a harmincas években felszökik Párizsba, mert álma, hogy botanikus legyen. Ha tanulni nem is tud ott, de legalább Párizst megismeri, egy mosodában helyezkedik el, és egy barátnője segítségével kezd talpra állni.
Egy véletlen folytán a botanikai intézetben megüresedik egy állás, ahova azonnal felveszik, főként, amikor megismerik tudását, és rajzkészségét. Vianne megismerkedik egy festővel, és ezzel elindul a szerelmi szál is. Aztán a második világháború közbeszól.
A róla festett képet látja meg napjainkban Marlene, ami egy az egyben hasonlít rá. Egy párizsi utat kap ajándékba a házassági évfordulójukra a férjétől, de az egész út veszekedéssel, és végül különválással zárul. Marlene megismerkedik egy férfivel, aki segít rájönni, ki látható a festményen, van-e köze a két nőnek egymáshoz.
Nos, megvallom, valami rémlik a történetből, és emlékszem rá, amikor letettem, azt mondtam magamban, egész jó volt. De nem ragadott el.
A könyvre öt pontból hármat szeretnék adni, itt pedig a hozzá horgolt nagyinégyzet a 2026-os könyvtakaróhoz :)
