Rossz tanulókból lesznek a kreatív, sikeres vállalkozók?
Rossz tanulókból lesznek a kreatív, sikeres vállalkozók?

Hajnalban a kávé mellé az ujjamat mindig a telefonon melegítem be.

A mai nap Gazdagmami egy posztját dobta elém ez a rituálé. Arról szólt az írás, hogy a szorgalmas, alkalmazkodó tanulóknak felnőttként nehezebb a csúcsra jutni, mint a rosszabb képességűeknek.

Ok, ezt sarkítottam rendesen. A lényege viszont ez volt, ergo Steve Jobs, Quentin Tarantino, Széchenyi István, Harrison Ford, Ady Endre, Feleki Kamill, egyik sem mintapéldája a jeles bizonyítványnak, és mégsem kell bemutatni egyikőjüket sem, hisz nem a névtelenségben landoltak.

Az emberben tompulnak a régi emlékek, és megvallom, igen régen vettem elő az érettségi bizonyítványomat, de hogy biztos legyek benne, nem csal a memóriám, előkaptam ma.

És igen, igen, azt láttam benne, amire gondoltam: magyar nyelv és irodalom: elégséges.

Védőbeszédként így előre el kell mondjam, többször azért hiányoztam az órákról, mert brutál jó könyvet olvastam, és nem akartam félbeszakítani. Szóval lehet, tárgyi tudásom elenyésző a tanórai hiányzások miatt, és már nem tudnám levetni a daktilus vagy jambus ütemét, de azért ha Proust nevét ejted ki a szádon, akkor sem értem félre, és mondom azt, hogy egészségedre!

Akik a magazin követői, olvasói, mind azért maradnak itt, mert nemcsak a képeket kedvelik görgetni, hanem írásaimmal is jól elvannak (na, ezen sokat agyaltam, hogyan fogalmazzam meg, hogy ne legyek nagyképű).

A kreatív emberek nehezebben alkalmazkodnak, mint társaik. Számukra a szabályok betartása lázadásra ösztönzi őket. De hogy hülyék is lennének ezzel egyetemben, ezt felejtsd el.

Persze, ha az ember a saját gyerekére gondol, akkor nyüstöli, állandóan tanulásra biztatja, hogy az eredményei bizonyítsák eszességét, intelligenciáját is. Ha visszamutat ránk, hogy lám, mi erre nem vagyunk jó példa, akkor tudunk simán egy hatalmas beszédet tartani arról, hogy mennyivel könnyebb azoknak, akik eleget tanultak, az eszük árán jobb pozíciót ugrottak meg egyből, mint azok, akik ezt hanyagolták.

Van igazság mindkettőben. De az biztos, hogy nem feltétlen az érdemjegyek mutatják meg, hogy kiből lesz sikeres vagy éppen sikertelen ember. Mindkettőnek nehéz a bizonyítás.

Az egyiknek, a jó tanulónak, a rendszeres szabályok, kötelességtudás, alkalmazkodás hoz rengeteg akadályt felnőttként (ezt most főként Gazdagmami posztjából tudtam meg). A rosszabb jegyekkel rendelkezőnek, vagy éppen suliból kimaradónak pedig a lemaradását a tárgyi tudás hiánya adhatja, amit az életben szerzett tapasztalatai által kell megtanulnia.

Szóval nincs veszett helyzet, sem ennek, sem a másiknak. Akár mondhatni, mindkettő azonos pozícióból indul.

Hogy mégis miért emlegetnek ennyi példát arra, hogy „nézd csak, az is hülye gyerek volt, most pedig milliárdos lett”, ez pusztán egy remek motivációs szöveg arra, hogy nincs lehetetlen, csak akarni kell (és ez az a szöveg, amitől könnyedén hányingerem lesz, hisz akarattal sehova sem mész….na, erről majd máskor).

Nos, hogy egy mondatba zárjam elmélkedésem: egyszerűen csak tedd azt, amit szíved diktál. De mindig a legjobbat és még az annál is jobbat hozd ki magadból! Soha ne menj szinted és céljaid alá! (ez nem is volt egy mondat, pedig matekból jobb lett az érettségim, mint magyarból).

 

Szerző: Lami

Ha tetszett a cikk, kövesd facebook oldalunkat a további inspirációdért :)

Hírlevél feliratkozás

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy két hetente értesítést kapj a legújabb cikkekről!