A kezdők nagy dilemmája - avagy mire vársz még, hogy megmutasd magad?!
A kezdők nagy dilemmája - avagy mire vársz még, hogy megmutasd magad?!

Amikor elkezdek írni egy cikket, akkor a legnehezebb a kezdő mondat megfogalmazása. Kell valami ütős bevezető az elejére, hogy már abból érdekessé váljon a további rész is.

És igen, igaza van mindenkinek abban, hogy talán ez a legnehezebb. Úgy indítani, hogy utána a következő sorra, majd a századik, ezredik cikkre, és minden egyes posztra kíváncsiak legyenek az emberek.

Ennek az írásnak a megírásához kb. tízféle verzióm volt, hogyan fogjak neki. Egyik sem kapott el igazán. Értsd alatta: úgy éreztem, ha nekem kéne továbbolvasnom más írását ezekkel a nyitó felvezetőkkel, lazán tovább görgetnék.

Ahhoz, hogy mégis legyen belőle valami, le kellett ütnöm az első mondatot. Hogy sántított, esetleg halál unalmasra és bénára sikerült? Nem ez számított. A lényeg, hogy elkezdtem. Onnantól fogva viszont már gördültek a szavak, sorok egymás után. Javítani, pontosítani, újból formálmi bármikor lehet.

De egy soha meg nem írt cikken nincs mit változtatni.

idea 1876659 960 720

Gazdagmaminak volt egy élő videós bejelentkezése a napokban, ahol arról szólt, nem kell szégyellni senkinek, hogy kezdő, akár ki is lehet nyilvánítani a publikumnak. Neki kell menni a terveknek, aztán majd a tapasztalataidból tanulhatsz, ha okosan látod a hibáidat.

A magazinunkkal valami hasonló volt a helyzet. Elképzelésem sem volt, hogyan lehet vezetni egy ilyen online felületet úgy, hogy az interaktív legyen. Saját weboldalam, mint festőművész, már volt. A nézettsége rendben is van, viszont a kommunikáció nem olyan mértékű rajta, hogy ezt alapul vehettem volna. De ha már egyszer felkeltem egy reggel, és eldöntöttem, hogy én ezt a magazint akarom, akkor tenni is kellett érte valamit.

Egy pár embert felhívtunk a férjemmel, akik szintén vezetnek ilyen online felületet, hogy talán némi tanáccsal el tudnak látni. Túl sokra nem mentünk velük, és ez nem az ő hibájuk, hanem mert teljesen más beállítottságú az oldaluk, így nem tudtuk hasznosítani az ő történetüket.

És igen, a zabszem sztori simán beállt. Működni fog? Dobjuk el az ötletet már most az elején? Kell ez valakinek egyáltalán?

De akartam, és tudtam, miben vagyok jó, ezért a kezdeti bizonytalanság után nem volt más választása a magazinnak, mint megjelennie :)

Olyan nincs, hogy minden körülmény adva van. Ha arra vársz, hogy mind anyagilag legyen mögötted egy biztonságos zóna, esetleg technikailag már a csúcsra járattad magad, és ettől érzed magabiztosnak az indulást, akkor tuti senki nem fog tudni munkásságodról, hisz ez a pont, - akármennyire is tőrödbe akarsz dőlni ettől az infotól most -, de sosem fog elérkezni.

Egy jó művész vagy alkotó egész életében tanul és formálódik. Nincs olyan, hogy valaki már mindent tud (erről bővebben és persze a fentiekről is hamarosan olvashatsz a most már tördelés alatt álló, így nemsokára megjelenő könyvemben).

Vegyük például a közösségi oldalon való megjelenést. Amikor kitaláltuk ezt a magazint, akkor  készítettünk neki egy oldalt. 

(Egy pár embert sírba vittem ebben az időszakban, hisz volt, akiket képes voltam még éjjel is felhívni, hogy éppen van egy ötletem, mit szólnak ehhez a névhez. Ez volt az egyik legnehezebb. Nevet adni a „gyereknek”. ) Aztán mikor ez végre megszületett, jött a logó tervezés, és végül az oldal meghirdetése.

mockup 7

Totál üres volt az oldal. Egy darab cikk ugyebár nem jelent meg rajta, mivel a magazin webes felülete még sehol sem volt. Semmi másról nem posztoltam viszont, mint arról, hogy hamarosan érkezünk.

Az első nap lett félszáz követőnk. Hogy kikből? Talán tíz ember volt köztük, akikről cikket akartunk megjelentetni a beinduláskor, de hogy a többi hogy érkezett hozzánk, elképzelésünk sem volt, hisz nagyon nem is foglalkoztunk a terjesztésével. 

De beindítottuk, és innen már nem volt visszaút.

tea cup 2107571 960 720

Több alkotótól hallottam már, hogy azért nem készít semmilyen online oldalt termékeinek, mert még alig van mit megmutatnia, és egyébként is vannak nála jóval ügyesebb kézművesek, képzőművészek.

Ezt tartom a világ legnagyobb butaságának, hogy attól félünk, kinevetnek majd, sikertelenség ér, totál leégetjük magunkat. 

Jobb dolog azt nézni, hogy más gagyibb termékkel bátrabban kiáll a publikum elé, és keseregve kell nézni a sikereit? Ezt rád bízom, döntsd el, mit élvezel jobban (szerintem eldöntötted, de ezt a költői megfogalmazást be kellett nyomnom :) )

Nos, mint láthatod, ennek a cikknek a kezdő első sorának a legépelése után már szinte alig tudom abbahagyni a szövegelésem :) 

Hidd el, veled sem lesz ez másként, akár kezdő vagy, akár újrakezdő, vagy éppen egy kezdetleges ötleted akarod meglépni.

Szóval, lehet akár egy sorban érdemes lett volna ezt a cikket megírni, ami ennyiből állt volna: kezdd el, oszt ne nyafogj tovább!

MOST és MA!

door 672999 960 720

Szerző: Lami

Ha tetszett a cikk, kövesd oldalunkat, hogy még színesebbé tehesd mások életét :)

Hírlevél feliratkozás

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy két hetente értesítést kapj a legújabb cikkekről!