Volt már olyan élményed, hogy szívesen beleüvöltöttél volna a könyv lapjaiba, hogy: csináld már, ne csak filozófálgass!!!
Hát én pont így éreztem magam Alice és Eileen barátságáról, szerelmi vívódásairól, az élet sodrásáról szóló könyvben.
Két harmincas nő barátsága, akik évente talán, ha egyszer találkoznak, viszont több oldalas emaileket váltanak egymással. Ezekben a levelekben rendszeresek a politikai gondolatok, az élet sivársága, igazságtalansága miatti szenvedések. És legfőképpen a másikra mutogatás, hogy miért nem találkoznak egymással.
Alice híres írónő, aki a világ és a további terápiák elől elköltözik egy kis faluba. Itt felszed egy fiatal srácot, akivel szinte semmiben sem egyeznek. Sem a lendület, a habitus, az érdeklődési kör, és az értelmi szint nem hozza őket harmóniába. Alice mégis elhívja őt egy római író-olvasó találkozóra.
Alice barátnője Eileen, évek óta szerelmes egy srácba, akit mindketten ismernek a barátnőjével. A srác mindig ott van neki, mikor szüksége van rá, de Eileen ezt nem értelmezi szerelmi kapocsnak. Elégedetlen a munkájával, az életével, a reménytelen lapos jövőjével.
Nem akarok spoilerkedni, de sejtheted a végét, ki kivel marad együtt, és hogyan simulnak ki enyhén a szálak.
Nagyon bosszantó volt a folytonos kilátástalanságról olvasni a tenniakarás helyett.
Így a négy pontból csak hármat szeretnék rá adni, mert inkább elvett a regény a hangulatomból, mint felemelt volna.
Itt pedig a 2025-ös év legújabb kis nagyinégyzete a könyvtakaróhoz :)
