Utazás Nepálba igaz történet alapján létező személyekkel.
El nem tudom mondani, mikor olvastam utoljára Coelho regényt. Amikor bekerült magyar nyelven a könyvpiacra, akkor faltam a könyveit. Közel harminc évesen, és úgy, hogy ilyen témájú könyvek nem igazán voltak még nálunk, nagyon szerettem az írásait.
Aztán kezdtek megkopni, mert úgy éreztem, mindegyik ugyanarról szól, ugyanolyan hangvételű, és már-már laposnak gondoltam őket.
De most megláttam a könyvtárban, és mivel jó színes volt a borítója, és sehol nem hallottam még erről regényről, gondoltam, újra itt az alkalom, hogy belevessem magam mindenki motivációs gurujának szerzeményébe.
Háááááááát igaz történet alapján íródott, és megélni a cselekményt érdekes lehetett. De ez kevés volt ahhoz, hogy ne várjam már, mikor kerülök az utolsó oldalra.
Paulo Brazíliából elmegy Európába és elhatározza, hogy két dolgot szeretne megtekinteni. Ebből csak egyet sikerül neki, mert megismerkedik egy lánnyal, aki elcsábítja egy nagyon olcsó utazási iroda útjára Nepálba.
Mind a lány, mind Paulo és a többi utas keres valamit. A hatvanas évek vége és hetvenes évek eleje szerint nemcsak egy olyan társadalomban szeretnének lázadóként élni, ahol nem az anyagi javak a fontosak. Ruháik színesek, tele vannak virág motívummal és a béke jelével. A külvilág züllött életű, lusta, rendbontó embereknek tartja őket, ami főként akkor válik veszélyessé, amikor kommunista országokon keresztül vezet az útjuk.
Az oldalak Coelhohoz illően tele vannak elgondolkodtató mondatokkal. De sajnos a cselekmény számomra száraz, a feszültséggel teli jelenetek nem elég erősek ahhoz, hogy elhiggyem, jó emberekről olvasok, akik nem életuntan követik álmaikat.
A könyvre az öt pontból négyet szeretnék adni, itt pedig a hozzá horgolt nagyinégyzet a 2026-os könyvtakaróhoz :)
