Mi ihlette, és miről szól a regény?
Nos, a legfontosabb, amiért ez a könyv megíródott, az a lendület, ahogy az idős emberek élnek. Igen, tisztában vagyok vele, hogy nem mindegyik ilyen, de azt is látom, hogy sokan közülük szeretnének még újdonságokat kipróbálni, megvalósítani terveket, de már egyedül, társ nélkül nehezebben megy.
A regényemben három nyolcvan éves barátnő történetét olvashatod néhány hónapot felölelve, ahogy a karácsonyt úgy ünneplik meg, ahogy sosem remélték volna.
Ezt nemcsak a saját erejüknek, hitüknek köszönhetik, hanem elképzeltem melléjük sok-sok mellékszereplőt, fiatalabbat, idősebbet, akiknek mind bearanyozzák az életüket.
Amikor elhatároztam, hogy meg szeretném írni ezt a könyvet, csak édesanyám barátnői voltak a fejemben. Sokukkal levelezett - akkor még ugye a mobiltelefonnak híre sem volt -, és mindegyik igen lendületes egy teremtés volt :) Gondoltam, ez nemcsak egy vízió ezek szerint, hogy élnek köztünk energikus nyolcvan éves emberek, így kíváncsivá tett, milyenek a maiak.
Így fogtuk magunkat férjemmel, és elkezdtünk jelentkezni mindenféle buszos utazásra akár irodával, akár itt a helyi falu szervezésében. Köztudott, hogy ezekre az utakra ritkábban mennek fiatalok, ezért arra gondoltam, tökéletes alkalom lesz arra, hogy figyeljem őket.
Hát volt döbbenet rendesen. Akadt olyan út, ahol mi, a férjemmel a legfiatalabbak, leghátul kullogtunk, alig bírtuk a tempót, a többiek pedig rohantak előre a látnivalóért, tele derűvel, nevetéssel :) Igen, akadt olyan is köztük, aki nyafogott, de ötven főből talán mindig csak kettő ilyen volt.
Szóval örömmel vettem, hogy tele vannak élettel, kíváncsisággal azok az emberek, akik időnként háttérbe szorulnak a hétköznapokban.
Nem a történeteik érdekeltek, utálom a pletykákat. Azt akartam megfigyelni, hogyan reagálnak dolgokra, milyen a tartásuk esténként, amikor több tízezer lépésen vagyunk túl, hogyan kommunikálnak egymással, idegenekkel.
Egy csoda ez a korosztály!!!!!!
Ezért fogtam magam, kitaláltam, hova szeretném őket "elvinni" a történet végére, és másfél év alatt el is készült a regény :)
Szeretnék ezzel a regénnyel erőt adni azoknak, akik kissé megfáradtak, és a fiataloknak pedig felnyitni a szemét, hogy milyen csodálatos emberek élnek körülöttük, akikből erőt meríthetnek :)
Röviden pedig íme a történet:
Berta nyolcvan éves, a férje halála után, hogy túlélje a hétköznapokat, kialakít egy napi rutint az életében. Egy majdnem szerencsétlenül végződött incidens során megismerkedik Lunával, aki szintén közel van a nyolcvanadik évéhez. Luna bemutatja barátnőjét, Irént, és így hármasban fenekestül felforgatják addigi életüket.
A találkozásuk nem várt fordulatokat hoz, és mindegyik változásnak köze van a karácsonyhoz.
Luna fiával és annak családjával él együtt. Imádja a színes, bohókás ruhadarabokat, és van egy hobbija, amit titkol mindenki elől.
Berta fia külföldön találja meg a szerelmét, ott telepedett le, ezért felfogad az anyja mellé egy segítőt, akit Berta igyekszik elüldözni.
Irén egyedül él, és csak a muskátlijaival törődik, hogy elfoglalja magát. De ezek a növények többet jelentenek számára, mint pompás virágok a kertben.
Együtt, közös erővel megmutatják, nyolcvan évesen is bárki képes kilépni a megszokott életéből, és új célokért felkelni reggelente.
Kattints ide, rendeld meg, és nevess, hatódj meg olvasás közben :) Vagy másold ki ezt a linket: https://lamibakos.com/termek/lesz-itt-meg-karacsony-regeny/
Itt pedig álljon néhány valós olvasói vélemény a regényről :)
„Átjött a szomszéd megkérdezni, mit nézek a tévében, mert ő nem talál semmi vidám filmet, és tőlem pedig állandó hangos nevetést hall. Mondtam neki, hogy áh, csak egy könyvet olvasok.”
„Néha fájdalmas, és tele van igazsággal, ami az egyedüllétet illeti. De erőt ad a sok humoros, életvidám epizód, hogy menni kell tovább, még akkor is, ha egyedül maradt az ember.”
„Hol sírtam, és alig láttam a sorokat a könnyeimtől, hol pedig hangosan felnevettem. Remélem, lesz folytatása a regénynek, mert imádtam ezt a három nőt!”
És ha már a saját regényemet nem is pontozom, mint ahogy más könyveket szoktam, de azért a nagyinégyzetet meghorgoltam hozzá, hisz legalább tizenötször elolvastam én is a könyvet :) :)
