Mi ihlette, és miről szól a regény?
Nos, a legfontosabb, amiért ez a könyv megíródott, az a lendület, ahogy az idős emberek élnek. Igen, tisztában vagyok vele, hogy nem mindegyik ilyen, de azt is látom, hogy sokan közülük szeretnének még újdonságokat kipróbálni, megvalósítani terveket, de már egyedül, társ nélkül nehezebben megy.
A regényemben három nyolcvan éves barátnő történetét olvashatod néhány hónapot felölelve, ahogy a karácsonyt úgy ünneplik meg, ahogy sosem remélték volna.
Ezt nemcsak a saját erejüknek, hitüknek köszönhetik, hanem elképzeltem melléjük sok-sok mellékszereplőt, fiatalabbat, idősebbet, akiknek mind bearanyozzák az életüket.
Amikor elhatároztam, hogy meg szeretném írni ezt a könyvet, csak édesanyám barátnői voltak a fejemben. Sokukkal levelezett - akkor még ugye a mobiltelefonnak híre sem volt -, és mindegyik igen lendületes egy teremtés volt :) Gondoltam, ez nemcsak egy vízió ezek szerint, hogy élnek köztünk energikus nyolcvan éves emberek, így kíváncsivá tett, milyenek a maiak.
Így fogtuk magunkat férjemmel, és elkezdtünk jelentkezni mindenféle buszos utazásra akár irodával, akár itt a helyi falu szervezésében. Köztudott, hogy ezekre az utakra ritkábban mennek fiatalok, ezért arra gondoltam, tökéletes alkalom lesz arra, hogy figyeljem őket.
Hát volt döbbenet rendesen. Akadt olyan út, ahol mi, a férjemmel a legfiatalabbak, leghátul kullogtunk, alig bírtuk a tempót, a többiek pedig rohantak előre a látnivalóért, tele derűvel, nevetéssel :) Igen, akadt olyan is köztük, aki nyafogott, de ötven főből talán mindig csak kettő ilyen volt.
Szóval örömmel vettem, hogy tele vannak élettel, kíváncsisággal azok az emberek, akik időnként háttérbe szorulnak a hétköznapokban.
Nem a történeteik érdekeltek, utálom a pletykákat. Azt akartam megfigyelni, hogyan reagálnak dolgokra, milyen a tartásuk esténként, amikor több tízezer lépésen vagyunk túl, hogyan kommunikálnak egymással, idegenekkel.
Egy csoda ez a korosztály!!!!!!
Ezért fogtam magam, kitaláltam, hova szeretném őket "elvinni" a történet végére, és másfél év alatt el is készült a regény :)
Szeretnék ezzel a regénnyel erőt adni azoknak, akik kissé megfáradtak, és a fiataloknak pedig felnyitni a szemét, hogy milyen csodálatos emberek élnek körülöttük, akikből erőt meríthetnek :)
Röviden pedig íme a történet:
Berta nyolcvan éves, a férje halála után, hogy túlélje a hétköznapokat, kialakít egy napi rutint az életében. Egy majdnem szerencsétlenül végződött incidens során megismerkedik Lunával, aki szintén közel van a nyolcvanadik évéhez. Luna bemutatja barátnőjét, Irént, és így hármasban fenekestül felforgatják addigi életüket.
A találkozásuk nem várt fordulatokat hoz, és mindegyik változásnak köze van a karácsonyhoz.
Luna fiával és annak családjával él együtt. Imádja a színes, bohókás ruhadarabokat, és van egy hobbija, amit titkol mindenki elől.
Berta fia külföldön találja meg a szerelmét, ott telepedett le, ezért felfogad az anyja mellé egy segítőt, akit Berta igyekszik elüldözni.
Irén egyedül él, és csak a muskátlijaival törődik, hogy elfoglalja magát. De ezek a növények többet jelentenek számára, mint pompás virágok a kertben.
Együtt, közös erővel megmutatják, nyolcvan évesen is bárki képes kilépni a megszokott életéből, és új célokért felkelni reggelente.
Kattints ide, rendeld meg, és nevess, hatódj meg olvasás közben :) Vagy másold ki ezt a linket: https://lamibakos.com/termek/lesz-itt-meg-karacsony-regeny/
Itt pedig álljon néhány valós olvasói vélemény a regényről :)
„Átjött a szomszéd megkérdezni, mit nézek a tévében, mert ő nem talál semmi vidám filmet, és tőlem pedig állandó hangos nevetést hall. Mondtam neki, hogy áh, csak egy könyvet olvasok.”
„Néha fájdalmas, és tele van igazsággal, ami az egyedüllétet illeti. De erőt ad a sok humoros, életvidám epizód, hogy menni kell tovább, még akkor is, ha egyedül maradt az ember.”
„Hol sírtam, és alig láttam a sorokat a könnyeimtől, hol pedig hangosan felnevettem. Remélem, lesz folytatása a regénynek, mert imádtam ezt a három nőt!”
"Mit mondjak? Nagyon "megszenvedtem" vele.... Mégpedig azért, mert a most tomboló vírus által legyőzve, ágyban, lázas betegen olvastam. Ha hüppögtem a mélyebb részeken, még jobban fájt a torkom. Ha vinnyogva röhögtem a jó sztorikon, fájt a mellkasom. Viccet félretéve köszönöm Neked az élményt. Egy nagyon kedves történetet olvastam, amely csak látszatra könnyed.... Szeretnék ilyen idős HÖLGY lenni egyszer. Szeretnék ilyen bölcs és életigenlő lenni. Szeretném ha lennének körülöttem igaz, szerető emberek. Úgyhogy, elteszem magamnak ezt a könyvet. Nagyon szerettem, hogy úgy írtál benne komoly élethelyzetekről, hogy megkapták a kellő mélységet, tiszteletet és mégis emelni tudtad az olvasót. Azt is szerettem, ahogy felfedezni véltelek Téged az egyes szereplőkben.... :) Vitt a történet, úgyhogy másfél nap alatt végeztem vele. Közhely, de nagyon sajnáltam, hogy vége lett. Berta, Luna, Irén és Kinga bearanyozták azt a másfél napomat, a tomboló vírusaim ellenére. :) "
"Köszönöm a könyvet! Az utóbbi hónapokban nem olvastam... sikerült ebből az olvasási válságból kihúznod! Nagyon nehéz szavakba önteni azokat az érzéseket, melyeket olvasás közben átéltem. Mosolyogtam, megkönnyeztem, sírtam...Fantasztikus, örömteli, gyönyörű történet. Nagyon kedves, szerethető szereplők, sok humor, megható események - letehetetlen olvasmány! Nagyon tetszett, hogy a társadalmi megítéléssel ellentétben, teljesen másként mutattad be az időseket. Szerencsések a szereplők, hogy ilyen igaz barátokra találtak! Köszönöm így karácsony előtt! '
"Drága Lami! El sem tudod képzelni, mekkora élményt jelentett számomra a kedves, humoros, életigenlő, elgondolásra késztető regényed, aminek szereplőit rögtön a szívembe zártam! Amellett, hogy nagyon sok párhuzamot találtam a saját életemmel, így, a nyugdíjas éveim előtt állva számos gondolatot erősített meg bennem: Az idős kor nem büntetés, hanem hatalmas ajándék és szabadság! Rajtunk áll, hogy megkeseredett vén boszorkák leszünk, vagy merünk továbbra is önmagunk maradni, és élménydús tartalommal töltjük meg azt! Minőségi időt tölthetünk a szeretteinkkel, barátainkkal, hódolhatunk kedvteléseinknek, hobbijainknak, annyi virágot ültethetünk, és annyi könyvet olvashatunk, amennyit csak bírunk! És bátran lehetünk hóbortosak! A szép és a fájdalmas emlékek, élmények pedig egyformán fontosak, hisz azok építettek és tettek olyanná minket, amilyenek vagyunk! ( S örüljünk annak is, hogy emlékezni tudunk! ) Még egyszer nagyon köszönöm, és szívből gratulálok hozzá! (azt is köszönöm, hogy a nevemmel nem egy boszorka személyében találkoztam! ) Várom a következőt!"
És ha már a saját regényemet nem is pontozom, mint ahogy más könyveket szoktam, de azért a nagyinégyzetet meghorgoltam hozzá, hisz legalább tizenötször elolvastam én is a könyvet :) :)
