Nagyon ütős kezdéssel indul a könyv.
Teljes átéléssel olvastam az első bekezdést, és örömmel vettem, hogy egy hatásos, remek könyvet fogok a kezemben.
Aztán a közepe egy kicsit ellapult, már alig vártam, hogy meglegyen a végkifejlet. Na, ami aztán tele lett fordulattal.
Senki nem az, aminek látszik, és a titkok nem is olyan kis aprócskák, amik esetleg megbocsáthatóak lennének.
Natasha a lánybúcsúján ismerkedik meg falmászás közben Tommal, aki lesegíti őt a pánikrohama miatt kitörő bénultságában a falról. Egy napos az ismeretségük, de többet mondanak ki egymásnak, mint bárki másnak addig.
Natasha egy hét múlva férjhez megy Robhoz, születik egy kislányuk. Három év múlva nyaralás közben elvesztik a kislány alvójátékát, amitől éjszakákon át virrasztanak. Ezt a kis kabalajátékot megtalálja Duffy, aki Nepálba viszi el. És itt indulnak a karácsonyi képeslapok küldözgetései.
Az öt pontból négyet adok rá, mert a végén már szinte képtelenségnek tűnő sok csavart tett bele a szerző nekem.
A kis nagyinégyzet pedig elkészült a 2024-es könyvtakarómat szaporítva :)
