Egy csontsovány volt szállodaigazgató, akinek a stressztől csomókban hullik haja, és ráadásul, hogy teljes legyen a mélyrepülés, a szerelme is hátba támadja.
Na, hát egy lenyűgözően laposnak induló romantikus könyv, aminek sejted már előre a végét.
De ha Julie Caplin a szerző, akkor már a kilencedik könyvét olvasva tudja előre az ember, hogy ezeket várhatja a regényben:
- hangulatos tájak, utazások, felfedezések
- egy új világ megismertetése, ahol az emberek szokásaiba is belemártózunk
- sütés, főzés, vendéglátás
- egy nagyon nagyon nagyon mélyen lévő főszereplő, aki maga sem tudja, honnan veszi az erejét, de újra talpra akar állni
- egy csalódott szerelmes, akire viszont újra rátalál a boldogság
A szerző könyveit ezért szeretem. Mert bár lehet, hogy totál kiszámíthatóak, de jó olyanokról olvasni, akik előtt nincs lehetetlen.
Ezeket az embert próbáló küzdelmeket mindig egy olyan helyszínre viszi a történetük, ami a főszereplőnek is újdonság, így vele együtt ismerkedünk meg egy-egy várossal, országgal, a népek szokásaival.
Lucy sehol sem kap állást, amikor elterjed róla egy videó a neten, ami miatt kirúgják. Egy hatalmas szállodának volt az igazgatója, de hogy újból visszakerüljön az élet körforgásába, elfogad egy izlandi szállodaigazgatói állást, ami jóval kevesebb kihívást jelent számára, vagyis lefelé bukást az előző életéhez képest.
Ahogy várható, megismeri az embereket, a környezetet, és egyre jobban kezdi élvezni a családias hangulatot, a furcsa rejtélyeket, az összetartást, a néhány fős csapat különleges életét.
És igen, ott lesz a szerelem is, de hát na, ez az egyik fűszere Caplin könyveinek :)
A regényre ötből öt pontot szeretnék adni, itt pedig a hozzá horgolt nagyinégyzet a 2026-os könyvtakaróhoz, és egy kis könyvjelző, ami bekerül egy eszközrendelési csomagba :)
