Mire nem képes egy nő, ha férjhez akar menni.
Ez az első mű, amit olvasok Jane Austen tollából. Mint utána néztem, soha sehol nem adta be, hogy megjelenjen, így az 1794-ben íródott levélregényt legelőször 1871-ben ismerhették meg az olvasók.
Lady Susan özvegyként nemcsak magának keresi a boldogságot négy hónappal férje halála után, hanem lányát is be akarja házasítani. Két teljesen más személyiség. Lady Susan rossz hírben áll, mivel nős férfiakat is elcsábít, a lánya viszont egy tiszta szívű teremtés, akit egyáltalán nem szeret az anyja.
A levelezés kicsit nehézkes volt az elején, mivel meg kellett szoknom, ki kinek ír, de aztán hamar belerázódik az ember, és egy rövidke délután alatt elolvasható.
Ármánykodás, hazugságok, férfiak megtévesztése, kötelezett házasság, testvéri kapcsolat tisztasága.
Lady Susan volt férje testvéréhez költözik be egy időre, lányát egy intézetbe rakja, hogy neveljék meg, mert szerinte szemtelen teremtés. A házba megérkezik a sógornője testvére, aki már hallotta a hírét Lady Susan nem túl erkölcsös viselkedésének. De a nő teljesen leveszi a lábáról, és szinte az egész családot a férfi ellen fordítja.
De azért ennyire nem tragikus a végkifejlet, így kedvesen, humorosan tárul elénk a levelekben, ki hogyan szeretné elérni célját, ki gyanakszik, és ki kér segítséget, hogy az életéről önmaga dönthessen.
A kis levélregényre öt pontból ötöt szeretnék adni, itt pedig a hozzá horgolt nagyinégyzet a 2026-os könyvtakaróhoz :)
