Végre egy könyv, amiben az alany állítmányon túl is van világ.
Az utóbbi időben olyan olvasni valókat kerestem, amik könnyedek témában, a végkifejlet pozitív, hisz szeretek hinni abban, hogy semmi sem lehetetlen, de a nyelvezete nem az a nyálasan és bután egyszerű.
És végre, végre, már az első oldal után fellélegeztem, hogy itt kerek, szép mondatok lesznek.
Ha hiszed, ha nem, drága olvasó, az utóbbi időben vagy olyan könyveket sikerült elolvasnom, amik nagyon gyengén ismerték a választékosságot, vagy olyat, ami azzal akarta magát magasra emelni, hogy totál elvontan fogalmazott. De most sikerült megismerkednem ennek az írónőnek, és a fordító csodájának hatására végre egy jó olvasmánnyal.
A történet egy magába zárkózott idős hölgyről szól, vissza-visszalépve néha a múltba. Magányában mogorvává válik, még a saját lányával sem találja meg a megfelelő hangot. De mint írtam, szeretem az olyan könyveket, amiknek happy end a vége, így valahogy éreztem, hogy itt sem kell félni attól, hogy világ megengedi neki, hogy ilyen szúrós maradjon.
Annyira emberi és átérezhető egy olyan jelenet, amikor Missy, az idős hölgy rosszul lesz a parkban, segítségére siet két hölgy, akik teljesen könnyedén, minden allűr nélkül végigvárják, hogy a hölgy jobban legyen, és egyedül hazamehessen. Na de mikor Missy újra ki akar menni a parkba sétálni, egyetlen gondolata van: nehogy azt higgyék, hogy azért megy sétálni ugyanoda, hogy ráakaszkodjon a nyakukra.
Nos, ebben a "kellek - nem kellek" vívódásban telnek napja. Szeretett a férjem? Akarnak a barátaim? Elég erős vagyok a változásra? Akarok változtatni?
A maga 78 évével még élni akar, de a múlt magabiztosságát szépen megtépázza. Ez nem kifelé mutogatás, hogy "mások miatt tévedtem erre az ösvényre". Tisztában van vele, hogy az első lépés a legnehezebb, amihez viszont szerencséjére ott vannak az új barátai, akikre támaszkodhat, és akik rengeteg helyzetben megmutatják, hogy nekik is ugyanolyan szükségül van rá, mint fordítva.
Szerettem ezt az idős hölgyet. A maga mufurc habitusával, hisz a sorok mögött folyamatosan érezni lehetett, hogy nem komfortos számára ez a bezárkózottság, így bár lassan, óvatos lépésenként, de egyre közelebb került ahhoz a világhoz, ahol szerethetett és szeretve lett, és ami a legfontosabb, mögé láttak az emberek, hogy bensőjében milyen érzelmek, odaadás lakozik.
A cím alapján viszont annyit még elmesélek, hogy teljesen másra gondoltam, mint végkifejlet, így az utolsó oldalakon kétszer is sikerült elsírni magam, mert szerintem a legjobb fordulatot tálalta az író.
Csodás olvasást kívánok hozzá!
Lami
