És mi teljesen egyetértettünk velük. Nyitottság, érdeklődés, inspiráció, elfogadás, megértés. Tele voltunk az Art Market látogatása előtt egész rendesen pozitív gondolatokkal és érzésekkel. (A cikk végén egy fél perces videót találsz, amolyan összefoglalás félét.)
Teljesen normális, hogy többen többféle irányzatot és stílust, technikát kedvelünk. A művészet a legcsodásabb dolog ezen a világon, hisz nincs ember, aki ne találná meg a saját falára való szépséget, fülének a legszebb dallamot, egy könyvbe ne lenne őrülten szerelmes.
A hiba inkább abban látszódik, hogy egy tematikus üzenet jutott el a látogatókhoz az Art Marketen. "Légy elvont, absztrakt, őrült, érthetetlen! Tudasd a világgal, hogy ő is azért ért meg téged, mert szintén őrült és érthetetlen képekben lubickol a hétköznapi valóságban. Az őrültséget párosítsd igénytelenséggel, tudatlansággal, technikai minimalizmussal!"
Amikor elkezdtem írni a cikket, azon gondolkodtam, mennyire fogják azt hinni a soraim olvasatán, hogy az irigység beszél belőlem, amiért nem árulják képeim 4,5 millióért. Talán megkeseredettséget hisznek majd mögötte, és egy konzervatív látásmód szűken érzékelő sorait.
A valóság az, hogy szeretem a szépet, a dolgok esztétikus megközelítését valóban. De befogadó vagyok. Talán ha ezen a kiállításon egy vegyes felhozatal lett volna, az emberi szervezet nem akarta volna kidobni azt a csőstül jött látványt, ami fogadott a standokon.
Még odáig is vetemedtem, hogy közel mentem beszélgető csapatokhoz, hogy halljam, kinek mi a véleménye a munkákról. Nagyon érdekelt, ki hogyan látja. Ok, nem szép dolog ez a fajta "hallgatózás", de tényleg kíváncsi voltam, hogy akik elmentek, nekik mi a benyomásuk. Túl sok mindent nem tudtam meg. "Érdekes". Ezt több társaságnál is hallottam, és ugye tudjuk, hogy ez bármit is jelenthet. "Te kitennéd a faladra?"-hangzott el egy másik beszélgetésben. Erre nem kaptunk választ, de mi ugyanezzel a kérdéssel léptünk be a kapun, mikor megérkeztünk, hogy megtaláljuk azt a munkát, melyet örömmel nézünk egy életen át.
Egy pár fotót hoztunk az Art Marketről, melyeket mint eddigi soraim, fogadjátok egy szubjektív értékelésnek. Íme egy rövid képes anyag, majd a végén egy videó.
Ezek itt mesebefőttek. Széttépett illusztrációk az üvegekben. Hogy vajon puzzleként használható-e, nem tudom.
Lesznek képek, melyekről túl sok mindent nem tudok majd írni, csak nézzétek meg, mintahogy ez a tepsi pozitív és negatív formában mosolyog majd vissza egy enteriőrben.
Na, és azért álljunk meg egy pillanatra. Ebben a hatalmas egyvelegben megláttam egy nevet és munkát, melytől jó érzés kapott el. Herman Levente is helyet kapott a Várfok Galéria standján. Ő volt az első ember, aki instruált engem az olajfestészetben.
Ez a stand nyerte idén a legszebb stand címet. Ennyi. Gondolom, elég színes.
Pettyek, színek, foltok. Szintén ennyi.
Így összességében látni fentről annyira jól néz ki minden!
Képek. Kusza, és kidolgozatlan, de érdemes volt megállni előtte.
Szintén képek. Ennyi.
Na, itt meg kell állnom. Ezeket a képeket szerettem. Tudást érzékeltem mögötte, elvontságot, technikát, absztrakciót. Valami pluszt, amit belevitt a valóságba.
Eszembe jutott az akvarelles palettám ezekről a képekről. Dizájn elemnek nagyon sok otthonban látni mostanában a folyatós technikával készített képeket. Hát itt is..mégha nem is ugyanaz a technika, és nem is annyi az ára.
Mese. Gondoltam, megírom, hogy tudd, hogy mit látsz.
Na, itt nem értettük a dolgot. Vagy eladták már a képeket, vagy ez volt a kiállított munka. Ezen a ponton kezdtük el érzékelni, hogy ki akarják irtani a világból a szépet.
Ennél az enteriőrnél, munkánál azon gondolkodtunk, hogy vajon aki megveszi, és rendez utána egy estélyt, ahol bemutatja ezt a csodás új darabját, mindenki minden foltnál leáll és egy gyönyörű történetet sző bele? Egy dolog csigázott végig, hogy vajon mi történne, ha egy apró szellő a tányéron lévő kicsi szőlőszárat elfújná...végtére is, ezzel bennem is gondolatokat ébresztett.
Képek...
...és még képek...
Nos, ezeket így képtelenség értékelni, de ezek zseniális munkák voltak, kép a képben, 3d verzió, ezek tényleg érdekes darabjai voltak a kiállításnak.
És végre láttunk valamit, ami olyan festmény volt, mely inkább megszokott. Itt is voltak meglepő részek benne, de pont ettől volt érdekes, és leállításra felszólító.
Mint olvasható, egy pár munkánál érdemes volt elidőzni. De tömegében inkább valami rohanás és menekülés szerűt érzékeltünk.
A konklúziót ebben a fél perces videóban pedig férjem tökéletesen megfogalmazta, miközben egy gyorsétteremben próbáltuk megfogalmazni magunkban a látottakat:
