Mi is az a meseterápia?
Mi is az a meseterápia?

Hogyan zajlik és mitől működik? Hogyan segít a mese a felnőtteknek?

A népmesék eredetileg egyáltalán nem gyerekeknek szóltak. Régen, amikor még nem volt írásbeliség, az emberek rendszeresen meséltek egymásnak. Minden közösségnek megvolt a maga mesélője, és minden mesélőnek a maga történetei. Ezeket féltve őrizték, és bizalmasan adták át az utódoknak, az őket követő mesélőknek.

Bobita mandala

 Miért vigyázott a mesékre ennyire az emberiség? Mert a mese komplex tudásanyagot tartalmaz. Univerzális rendet, ősi bölcsességek értékrendjét jeleníti meg, visszavezet önmagunk középpontjába, a teljesség paradicsomi állapotába, a harmóniába. A mese gyakorlatilag „élni tanít”, mert évezredek alapján összegyűjtött és a gyakorlatban megtapasztalt életbölcsességeket hordoznak ezek a történetek. Több millió ember, hosszú évezredek alatt megőrzött tudásanyaga. Ha a mesélő mesélt, és eltévesztette a történetet, a közösség bizony beleszólt: „Hohó, komám, nem úgy vót’ az!”  Így őrződtek meg „hitelesen” a történetek. Ami fennmaradt, annak oka volt: „Az a tuti”.

Bennünk, a mai kor emberében is megvan ez az ősi tudás, csak már nem tudunk olyan könnyen hozzáférni, mint eleink. A mese szimbólumai, archetípusai, kódjai, mára már a tudattalanunkba szorultak. Ma már úgy tekintünk a mesékre, mint gyerekeknek szóló könnyed történetekre, a kevésbé könnyed történeteket pedig igyekszünk félretenni, mert „nem gyereknek való”. Hát, némelyik tényleg nem. Legalábbis egy bizonyos kor alatt. Mivel ugye eredetileg nem is gyereknek szánták… 

Holle Anyo

A meseterápia  tehát ezzel a hagyománnyal, őseink örökségével, bölcsességével dolgozik. A népmesék egy megfejtendő kódrendszert tartalmaznak, amelyet a foglalkozásokon megtanulunk felfejteni. Ezek a kódok, szimbólumok ugyanis a mai napig megvannak bennünk, csak már nem tudunk közvetlenül hozzáférni, mivel a tudattalanba száműztük őket. Éppen ezért, mivel onnan kell felhozni, nem a szöveget elemezzük, hanem a jobb agyféltekét dolgoztatjuk, és elsősorban a mese jeleneteivel, képeivel dolgozunk. Nemes egyszerűséggel azt mondanám, hogy „belépünk a mesébe”, helyszíneibe, illataiba, hangulatába, számunkra kedves tárgyakat „hozunk el” onnan, megalkotjuk őket kézzelfogható alkotásokban, stb. Ezekkel a technikákkal tudattalanunk rejtett, belső képeit nyitjuk meg.

Nagyon érdekes, hogy mindenki az aktuális élethelyzetének, lelki állapotának megfelelően hallgatja és érzékeli a mesét. Mindenki azt fogja kihallani és megjegyezni belőle, ami neki éppen kell. Ezért, a meseterápiában alapkérdés: „Hol látod magad most a mesében?”

 A terápia lényege, hogy ki tudom-e vezetni a hőst (a klienst) arról a helyszínről, ahol éppen van, hogy végig tudja-e járni ő is a mese helyszíneit, vagyis: be tudja-e teljesíteni „a hős útját”, el tudja-e érni, meg tudja-e valósítani életében a teljességet? A mese felvillantja, hogy mi nem működik jól. Ezt kell felismernie a kliensnek, a meseterapeuta segítségével. Nagyon érdekes, és sokszor tapasztalom, hogy egy-egy kliens pont azt a részt hagyja ki, felejti ki a saját meséjéből, amivel dolga lenne. Én is jártam már így…

Tunderszep Ilona es Argyelus

A mesékkel azért is nagyon jó dolgozni, mert el lehet vonatkoztatni saját magunktól. Nem arról kell beszélni, hogy „ez vagy az történt velem, ezért aztán meg kellene küzdeni a saját sárkányommal de nem tudok”, hanem arról, hogy „ez a szerencsétlen János gyerek nagy feladatot kapott, nézzük meg, hogyan jut el a sárkány váráig, kik a segítői, milyen varázstárgyakat kapott és kitől, hogyan lehet ezeket okosan felhasználni, hogyan hozza vissza a sárkánytól a napot, a holdat és a csillagokat”. Majd amikor ez már megvan, innen fordítjuk át a mesét fokozatosan a saját sztorinkra. Nagyon fontos, hogy én soha nem vezetem rá a klienst a mese lényegére, nem mutatok rá a mese és az ő története közötti párhuzamokra (ami egyébként már a terápia elején ordít a terapeutának, és jellemzően a kliensnek fogalma sincs róla eleinte), de erre neki kell rájönni. Mert a saját felfedezés mindig maradandóbb élményt és nagyobb erőt ad, ezáltal sokkal jobban segít az életünk megváltoztatásában, mintha valaki más megmondja a tutit. A mese ad egy biztonságos keretet, ott minden a helyén van. Ez a biztonságos mező megtart és vezet minket, amikor a saját sötét erdőnkben barangolunk kiutat találva.

Egyéni terápiában általában a kliens kedvenc gyermekkori népmeséjével, vagy olyan mesével dolgozunk, amely végigkísérte az életét, illetve aktuálisan most foglalkoztatja. Ha nincs ilyen, az élethelyzetének megfelelően keresünk egy mesét, és azzal dolgozunk. Mert minden élethelyzetnek megvan a maga meséje. Az is előfordul, hogy egy terápiás folyamatban több mesével kell dolgoznunk, mert az egyik mesében úgy megreked a kliens egy helyszínen, hogy onnan csak egy másik mese segítségével lehet őt előremozdítani.

Csoportos foglalkozásokon nyilván nem tudunk olyan lelki mélységekbe lemenni mint egyéni terápiában, hiszen egy közös mesével dolgozunk, és nagyon érdekes újra és újra megtapasztalni, hogy ugyanaz a mese minden résztvevőben más dolgokat indít el, minden résztvevő általában más helyszínen látja magát, máshonnan kell indulnia, hogy a végén „odaérjen a világraszóló lakodalomba”. A történetet átbeszéljük, különböző művészetterápiás technikákkal feldolgozzuk, ezalatt mindenki egyénileg, saját belső lelkivilágának megfelelően halad a hős útján. A módszer így is nagyon hatékony, mert mindenkinél hoz valamilyen felismerést és elindít valamilyen pozitív változást.

Kreatív női életvezetési és önismereti tréningjeimen a két fő módszer, amit használok, a meseterápia és a művészetterápia. Mindkettőről vallom, hogy a „lélek homeopátiája”, mert nagyon gyengéden hoz fel dolgokat a tudattalanból. Csak azt mutatja, meg, amire a kliensnek aktuálisan szüksége van, amit el tud viselni, amivel most dolga van, és amit jelenleg tud kezelni, mert megvannak rá az eszközei, hogy meg tudja oldani. A mese képei nagyon szépen megmutatják, hogy hogyan. Saját bőrömön is tapasztalom, lehet, hogy két-három év múlva ugyanaz a mese már más szinteken fog érinteni, máshogy olvasom, máshogy szólít meg, mást hoz ki belőlem, de ugyanúgy elindít a megoldások felé.

 Nézzünk egy példát, hogy érthető legyen. Lássuk például Hófehérke meséjét. Ki melyik helyszínen látja magát a mesében? Lehet, hogy több éve még naiv kislányként az erdőben bolyongtam, ahová a gonosz mostoha űzött; rá pár évre már a törpéknél szolgáltam, felkészülve az asszonyi életre, megtanulva a gondoskodást, az odaadást; később aztán az üvegkoporsóban feküdtem torkomban az almacsutkával, mozdulatlanul és tehetetlenül; most pedig vágtatok a fehér lovon a királyfival. A példánál maradva: Te éppen hol tartasz? Erdőben bolyongsz? Hol lesz a Te kisházad ahol menedéket találsz átmenetileg? Ki akar megkínálni a mérgezett almával? Miért fogadtad el azt a mérgezett almát? Miért nem tanultál az előzményekből (pl. a mérgezett fésűből)? Aktuálisan mi a te almacsutkád a torkodban, amitől tehetetlennek érzed magad és csak fekszel a rideg üvegkoporsóban? Hogyan fogod tudni kiköpni? Vannak-e segítőid? Stb. Így dolgozunk fel egy-egy mesét a foglalkozásokon illetve az egyéni üléseken.  Mint már mondtam, egy csoportos foglalkozáson olyan mélységekbe nem tudunk lemenni mint az egyéni terápián, de ez is nagyon sokat tud segíteni az egyéni elakadásokban, pontosan a fenti okok miatt, mert amint mondottam, felszínre hoz olyan tudattalan képeket, amelyekhez amúgy nem férnél hozzá. És ami a felszínen van, azzal már lehet dolgozni. Ezért is tartok szívesebben foglalkozás-sorozatot, nem pedig csak egy-egy alkalmat, és itt van a magyarázat, hogy miért zártkörűek ezek a foglalkozások. Mindenki a saját elakadásaival, problémáival dolgozik. Nagyon fontos ezért a tapintat, a támogató, elfogadó, egymást megtartó légkör, és a csoport szolidaritása, a csoporttitkok megtartása.

A meseterápiában egyébként az is nagyszerű, hogy ha megtanulod felfejteni a mese kódjait, csúnya szóval, „ha egyszer rááll az agyad”, vagyis visszajön az ősi, archaikus tudás a tudattalanodból, akkor nagyszerű öngyógyító techniává válik, mert már egyénileg, otthon, saját magad is eredményesen fogsz tudni dolgozni a mesékkel.

Szerző: Várnay Krisztina

Krisztinával a kapcsolatot az elábbi linkeken tudod felvenni:

Csupaszín Kreatív Varázspadlás

Nő a Lelkierőd

Selyemkuckó

Hírlevél feliratkozás

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy két hetente értesítést kapj a legújabb cikkekről!