Ritkán kerül a kezembe ilyen szépen megírt könyv.
Leginkább esténként olvasok, és olyankor már annyira fáradt az agyam, hogy jobban kedvelem azokat a könyveket, amik vidámak, nem kell rajtuk gondolkodni, suhannak a sorok, és lehetőleg már abban a korban játszódjon, amikor létezett már internet.
Nos, ez a regény szinte egyik felvetésemmel sem egyezett. A könyvtároshölgy ajánlotta, hogy egy vidám regény, és bár teljesen ismeretlen volt előttem a szerző, kikölcsönöztem.
Hát áldom őt, amiért kezembe adta ezt a könyvet. Attól függetlenül, hogy a felénél már úgy éreztem, sok ez nekem, leteszem, unom, elég volt a sok tehéntőgyből, ló patkóból, megszelidíthetetlen macskákból, beteg borjakból, mégis továbbolvastam.
A könyvben sok kis történet van, igazából nincsen semmi összefüggés közöttük. A szerző valóban állatorvos, és ezeket a kis eposzokat mind a praxisából hozta az 1930-as évekből.
De hát egy csoda!!!!! Ahogy tud írni az emberekről, akik állattartásból élnek. Ahogy minden nőt dicsőít, amiért mosolyogva teszik a dolgukat. Ahogy a legdurvább, legbutább gazdáról is szeretettel és elfogadással tud írni. Ahogy isteníti a feleségét, aki elfogadja a szakmáját, és nem morog, ha éjjel háromkor hívják a férjét, mert egy állat bajba került.
Könnyed, kedves humorú, de nem ez az erőssége a könyvnek, hanem a tisztaság, szeretet, elfogadás, szorgalom, kitartás, küzdés, amitől örömmel vettem ezt a több mint négyszáz oldalt.
Nagy-nagy szeretettel ajánlom, így öt pontból ötöt szeretnék rá adni, itt pedig a hozzá horgolt nagyinégyzet a 2026-os könyvtakaróhoz, és egy kis könyvjelző, ami bekerül egy eszközrendelési csomagba :)
