Hogyan lehet újra folytatni ott, ahol 11 évvel ezelőtt megszakadt az álmok folytatása?
Röviden, szárazon: Delphine egyedül neveli lányát, Emet, aki egy korához képest szenzációsan értelmes, érett gondolkodású 11 éves kislány. Delphin apja is velük él, aki sok évvel ezelőtt bezárkózott az emlékeibe, mióta felesége, Delphine anyha elhunyt. Delphine pénzszűkében, álmok nélkül, mindennapi szürkeségben tengődik, míg nem egyszercsak kirúgják a munkahelyéről... és a történet elindul.
És akkor nem szárazon, de egyetlen poént sem lelőve: fantasztikus emberek kerülnek útjába, akik talán soha nem érkeztek volna el hozzá, ha nem rakják ki a munkájából. Dylan, a zenész, Letty a mogorva idős asszony, aki felbéreli, hogy franciául csevegjenek, Ros, a volt színésznő, aki irodalmat tanít az iskolában.
Hirtelen ezek az emberek mind arra kényszerítik, hogy a régi álmai újra megvalósuljanak. Letegye az érettségit, amit a kislánya születése miatt nem tudott megtenni. Újra énekeljen és zongorázzon, amit édesanyja halála utána nem tett meg. Ugyanígy a francia nyelvet is gyakorolja, és csodás élményekkel legyen gazdagabb Letty mellett.
Egy biztos pont van az életében: a családja, apja és lánya. De az ő tervei, élete mintha másodrendű szereplők lennének csupán, így kudarcok, sikertelen próbálkozások utána valami mégis elkezdi hajtani, hogy menjen tovább, ne adja fel.
Szenzációs a lendület, ami 11 évet váratott arra, hogy elinduljon azon az úton, amiről 16 évesen álmodott.
A meglepetések és csavarok nem úgy érkeznek a könyvben, hogy az ember hátast dob, és csak pörgeti a szemét, az író pedig boldogon nézi, ahogy döbbenten forgatja a szemét az olvasó. Nem, itt teljesen szelíden érkeznek a váraltan események, és ettől életszerűen, hihetőnek, és "lám, ezt én is meg tudom tenni" érzéssel töltik el az embert.
Imádtam olvasni :)
Neked is csodás feltöltődést, az álmok útjára való visszalépést kívánok drága olvasó :)
Lami
