A Nemzeti Színház egy kis kamaratermében, egyetemi hallgatók előadásában láttuk Weöres Sándor művének színpadi adaptációját Vidnyánszky Attila rendezésében.
Nehéz rá szavakat találni, annyira színvonalas volt: kitűnő, ötletes, merész rendezés és nagyszerű alakítások ezektől a kis színinövendékektől, akiknek a tojáshéj még ugyan a fenekén van , de a legtöbbjük zsigerből nagyon tehetséges.
A darabnak igen nagy különlegessége szerintem, hogy Psychét, ezt a félig nemesi, félig cigány származású forróvérű költőlányt 7 lány is játssza. Hol egyszerre, hol felváltva Psychét alakítva, de szinte mindig mindannyian a színpadon vannak, a történet összes férfi szereplőjével együtt. Amikor épp nincs szövegük, akkor beleépülnek a hangulatba vagy statisztálnak az éppen középpontban lévő színészeknek. A lélek és az élet sok-sok rezdülését és rétegét ilyen módon bemutatva látványos kavalkád alakul ki a színen.
A díszlet szinte semmi vagy nagyon egyszerű. Például képkeretek mögött, mintegy életképként adják elő a költőnő életének egy-egy epizódját. A legnagyobb díszlet talán a bujaságot szimbolizáló, a mennyezetről hintaként lógó ágy, vagy egy hatalmas nőgyógyászati-szülőszék....
A lányok mind korabeli alsóneműben, alsószoknyában, fehéren libegnek és kacérkodnak a színpadon. A fehérséget hatásos kontrasztként törik meg időnként vörös rózsaszirmok, vagy az alsószoknyákon megjelenő vér.
Psyché szerelmei, a férfiak inkább csak statiszták ebben a darabban, cserélhetőek, eldobhatóak, egészen súlytalanok.
Egyetlen súlyos és mindenkinél erősebb karakter ez a nimfomán, életigenlő, cigányvérű fiatal nő, aki kikezd minden útjába akadó férfival: bárókkal, miniszterekkel, grófokkal, de egyetlen, gyerekkora óta tartó igazi szerelmével, aki szintén költő, sosem lesznek egymáséi különböző testi-lelki okok miatt.
Tulajdonképpen az Ugvárnémeti Tóth Lászlóhoz fűződő, beteljesületlen szerelmének lesz áldozata végül Psyché.
Gyönyörű bravúrja ez az írás Weöres Sándornak és a magyar irodalomnak is. A költészet, a XIX. század eleji, némettel keveredett ízes nyelvezet és a szabadságért, függetlenségért, szerelemért kiáltó női lélek ábrázolásának zseniális elegye.
Mivel a mű rettentően erős, ezért könnyen el lehetett volna rontani színpadra állításkor, de Vidnyánszkynak kitűnően sikerült a költőnő ezer arcának megjelenítésével és további ötletes, nagyon hatásos megoldásokkal.
Rettentően erős jelenetek sorozata a darab, de 3-4 jelenet a sokkolásig hatásos: bizony volt, hogy majdnem rosszul lettem (mellettem egy nő tényleg rosszul lett, akkor kicsit elvesztettem a fonalat a történetben, annyira zihált, hogy folyton azon aggódtam, hogy elájul és mentőt kell hívni stb.) vagy kicsordult egy könnycsepp a kegyetlenség láttán...
Nagy meglepetésemre, megtörve az ízes szöveget, Vidnyánszky a végén, ahol Psyché egy dalt énekel, belecsempészett a darabba mai magyar zenekarok dalaiból egy-egy sort. A Vad Fruttik "lehetek én is az egyetlen" sora tűnt fel először, de hallottam a Kispáltól a "részegen"-t vagy a 30Y-tól, hogy "ennyit a lázadásról"-t :) Jópofának tartottam ezt is, szépen belesimult a darabba ez az ötlet, nem volt disszonáns.
Ez az 1500 Ft-os, szinte gyerekek által eljátszott, kis színpadon előadott darab nálam az év előadása, csak szuperlatívuszokban tudok beszélni róla, nagyon ajánlom!
PSYCHE CONFESSIOJA
Bolond Atyám hívott Psychének,
Ez harmadik kereszt-nevem.
Mindég Amor karjában égek,
A Lélek és a Szerelem
Külön nem válható sohsem.
Míg másúlásiban reménylek,
Hívságos forgalomban élek,
Tarka s vidám az életem;
S ha majdan eggyszer tsendre térek,
Nem forgok többé: meg-lelem,
Hogy Szerelemre vált a Lélek
S Lélekre vált a Szerelem.
Szerző: szeee
Ha tetszett a cikk, kérjük, oszd meg!
