Tegye a szívére a kezét, akinek soha nem jut eszébe, hogy a Karácsony nemcsak a meghitt együttlétről, hanem a brutális elvárásokról, kemény kihívásokról, megfelelésről, kemény készülődésekről szól...és mellette igyekszik mégis mosolyt erőltetve az arcára boldogan várni az ünnepeket.
Vagyunk úgy egy páran, akik szinte odadöglünk a fa mellé Szenteste, és már a nevetésünk sem az igazi.
Pedig igyekszünk boldognak, szeretetteljesnek látszani. Végtére is persze azok vagyunk. Főként, ha minden jól sikerül.
Nos, a Rossz Anyák Karácsonya témáját tekintve megint jól belenyúlt a valóságba, mint az előző filmnél is.
A rossz anyáknak megjelennek a színen a még rosszabb anyáik, aztán a gyerekek kavarognak a rossz anyák és azok anyáik között, akik szinte versenyt szeretnek.
Jönnek a balhék, hogy kinek legyen igaza a karácsonyi szertartást illetően. Győzzön a megalkuvó szeretet, vagy az „én a legjobbat akarom neked, de te hálátlan vagy” odafigyelés.
És persze mindez brutálisan körbekacskaringózott káromkodásokkal, amin néha már nem mertem nevetni, mert bár a gyerekeim nem voltak ott, és időnként erősen kicsúszik a számon nekem is a nem irodalmi nyelvhasználat, de hát azért na...szóval volt cifrázása a b...meg stílusnak.
Nézd meg. Mert kikapcsol. Mert magadra ismersz, ahogy hajtasz. Mert egyáltalán nem biztos, hogy utána másként viszed végig az ünnepi előkészületet.
De valahogy jó tudni, hogy a Karácsony se régen, se most, nemcsak a szeretetet jelképezte.
És ez mindenkinél így van.
Szerző: Lami
Ha tetszett a cikk, kövesd facebook oldalunkat.
