Az Amon Amarth nem viking metál
Az Amon Amarth nem viking metál

Az Amon Amarth nem viking metál. Ettől a megállapítástól egy tudós sem fogja felfedezni a végtelen energia forrást és nem fogja felfedezni a rák ellenszerét, de felesleges kocsma bunyóknak veheti az elejét. A nem feleslegeseknek nem.

Már az elején leszögezném, hogy ez nem tény, nincs rá bizonyíték és nincs éles határ ami besorolná, főleg, hogy a viking metál mint olyan, nem hivatalosan létező műfaj.

Az én határozott és alátámasztott véleményem még is az, hogy az Amon Amarth NEM viking metál. Ezt a véleményt mások is osztják. Annak ellenére, hogy nem csak a zöldfülű hirtelenrocker fiatalok, hanem jó pár edzett fülű, régóta acélos vizeken evező, pacal szaftos bőrdzseki tengereket megjárt, fejlett headbangelő izomzattal rendelkező kollégát is ha megkéred, hogy mondjon egy viking metál együttest, az első ami eszébe jut: Amon Amarth.

De most jöjjön az, hogy szerintem miért nem az. Először is szögezzük le, hogy mit nevezünk viking metálnak, ha már hivatalos besorolása nincsen.
A viking metál atyját a Bathory együttesnek tartják miután 1990 ben kiadták a Hammerhearth c. albumot amivel egy kanyarral a kecskebelező sátánistából átmentek a portyázó vikingbe. Legalább is a dalaik hangulatával és szövegeik tartalmával.

Ez az album már egyértelműen a vikingek szokásairól, hagyományairól szólt. A Shores in Flames egyértelműen arról szól, hogy a vikingek hajóval utaznak idegen földekre amiket kifosztanak, és nyomukban lángokban áll a part is, a Father to Son viking szertartásról és hagyományról, a Song To Hall Up High meg egyenesen egy imádság Odinhoz.

Egyébként én imádom ezt az albumot, a dalok ritmusa, hangulata, hangzás világa és különleges effektjei is mind összhangban vannak a dalszövegekkel és mind ugyanazt a hangulatot, hangulat világot hordozzák egy nagy kerek érzelem hullám hátán. Az ember előtt megjelennek a színek, események, a szereplők. Szinte látja maga előtt ahogy a vastag felhő takaró és a naplemente miatt véres szürke égbolt alatt egy homályos sötét ködös tengerparti város szélén egy sárkány fejes hajó lassan, szinte néma csendben sodródik a kikötő felé, orránál bozontos csapzott viking harcos, alkata mint a sziklás hegyek, tekintete révetegen az ég felé néz, ahogy átszellemül az istenei oltalmának gondolatától és a tetemes mennyiségű alkoholtól amit a derekánál hordozott ivótülökből fogyasztott. Amint kellő közelségbe ér a parthoz borzalmas, nyáltól fröcsögő hörgéssel nekiveti magát a parti városkának, őrült tekintettel és feszült izmokkal, halálra rémítve a kikötő legbátrabb őreit.

Mint tudjuk a vikingek nem hordtak szarvas sisakot, rendszerint vékony fém, vagy bőr sisakot hordtak, amelynek az orrvédő része egy lefelé néző hollóra emlékeztet, Odin szent állatára. A szarvból vagy ivótülökből, vagy szarukürtből csak ittak. Továbbá a leírt harcmodor amit alkalmaztak a berserk avagy megvadulás, amikor addig hergelték magukat, amíg az adrenalin szintjük ember feletti erőt nem kölcsönzött nekik a harc idejére. Ennek megvolt a hátránya is, mert spontán szív leállást is okozhatott.

7889fef635e92f0cdc667e93ab73bf32

 

Na de vissza a zenére.

Van néhány utalás arra, hogy nem ez volt az első album amiben megjelent a Bathorynál a viking metál, mert az előző Blood Fire Death c. 1988 as albumon az intro címe, hogy Odens Ride Over Nordland ami a viking mitológia fő istenére és a szent 8 lábú lovára Sleipnirre utal. Viszont az album többi dala még mindig a vérivó, pandára festett arcú sátánistát tükrözi, minden tekintetben, olyannyira, hogy a The Golden Walls Of Heaven sorainak a kezdőbetűit felsoroljuk akkor az jön ki, hogy satan satan satan satan… (hát nem bájos?)

De nem csak a dalszövegek, hanem a ritmika, a sugárzott érzelmek, a dallam világ mind ugyanolyanok mint az előző Under the Signs of The Black Mark 1987 -es albumát idézik.

Na de mire föl ez a váltás? Természetesen nem arról van szó, hogy megjelent az együttes frontembere előtt Thor és villámló pörölyével megfenyegette, hogy amennyiben nem tér át, eltöri a térdét, a szemeit pedig megeteti a Fenrirrel a farkassal, aztán futhat amerre lát. Arról van szó, hogy mint ahogyan a sátánizmusban sem hittek, ebben sem.

Mindegyiket csak polgárpukkasztó célzattal használták fel eszközként, hogy minél provokatívabb legyen a zenéjük, mert annál csábítóbb a lázadó fiatalok körében. Ez részben marketing is, de lévén, hogy svédek, a lehető legközelebb állt hozzájuk a mitológia és persze a sátánista black metál is mivel az északi térségekből indult el és ott is terjedt el a legjobban.

Fontos megemlíteni, hogy hangzásban, ahogyan konvertáltak a black metálból a vikingbe, belevittek népi, folkos elemeket. Ezek néha csak dallamok, néha pedig hangszerek is. Ez persze jellemző más hasonló zenekarokra is. Pl Einherjer, egy kiválló képviselője a viking metálnak. Az ének durva, kegyetlen, a ritmika és a dallamok még is sokszor vidámabbak, pergősebbek mint a Bathory súlyos, mogorva riffjei.

Ugyanakkor ott van a Sorhin aminek az Apokalypsens Ängel 2000-ben megjelent albumát hallgatva felhangzanak a viking metálra jellemző énekbeli és dallambeli elemek, még is megtartott a black metálra jellemző éles, sikálást. A Månegarm a dalszövegek témáját tekintve meg lehet vikinges, de a dallam, a hangszerelés, a ritmika már nem hasonlít a Bathory féle viking metálra, szinte teljesen el-folkosodott. A Skálmöld pedig már teljesen olyan mint ha valaki összeöntötte volna a Finntrollt a Månegarm al egy ivótülökbe.

És akkor nézzük, hogy az Amon Amarth milyen a Bathory féle viking metálhoz képest. Hát nem hasonlít. A dalszövegeik is csak annyira, hogy egy mondakörből merítenek, de amíg a Bathory féle viking sötét, véres szakállú, habzószájú, kegyetlen, zord vidék nevelte ember, addig az Amon Amarth féle viking olyan mint egy képregényhős: győzedelmes, védelmező, rendíthetetlen harcos.

A hangzásvilága még inkább elüt a kettőnek. Az Amon Amarthban semmi sikálós black metál szerűség nincs, ritmikája pedig pergős, gyors, beindítja az ember lábában a boogy izmot. Valóban némi folkos beütés a riffek dallamaiban felfedezhető az Amon Amarthnál, de ugyanez igaz pl a korai Children of Bodomra is.

Emlékezzünk csak a Hate Me c. dalukra, az a gitár téma amivel indít a dal, ugyanolyan népies dallamú, de modern, felfogású, horzsolós, headbangelős játékká teszi, mint ami az Amon Amarth dalokban is felfedezhető. Persze az Amon Amarthnak is vannak kegyetlenebb dalai mint a Guardians of Asgaard, de nem annyira, hogy elüssön bármelyik daltól.

Ha végighallgatjuk az Amon Amarth két leghíresebb albumát a 2008 as Twilight of the Thunder God és a 2013 as Deceiver of the Gods-t akkor egy tonnányi hasonlóságot vélünk felfedezni a Children of Bodommal és más Melodic Death metál együttessel.

Miért is? Ja igen, mert, hogy az Amon Amarth műfaji besorolása Melodic Death Metal!

Igen, tisztában vagyok vele, hogy ez nem 100% os bizonyíték, mivel hivatalosan a viking metál nem műfaj, de ha figyelembe vesszük a viking metál eredetét és történetét tekintve a felsorolt és felsorolatlan bandák zenéjével együtt akkor szembetűnő a különbség az Amon Amarth zenéje és a között, amit viking metálnak hívnak.

Sum: az én álláspontom tehát, hogy az Amon Amarth az atyja a viking témájú melodic death metálnak. Mielőtt valaki megkérdezné, attól mert nem viking metál, attól még az Amon Amarthot is imádom :)

Szerző:Deicide

Ha tetszett a cikk, kérjük, oszd meg!

Hírlevél feliratkozás

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy két hetente értesítést kapj a legújabb cikkekről!