Digitális festészet, avagy Thubakabra meggyőző érvei, hogy az olajfestéken túl is van világ
Digitális festészet, avagy Thubakabra meggyőző érvei, hogy az olajfestéken túl is van világ

Egy pár évvel ezelőtt, ha azt mondták, hogy digitális technikával készítettek egy képet, akkor a hideg, rideg, szimpla színek egymás mellé helyezése tárult elénk.

Lami: Brutális fejlődésen ment keresztül ezen a területen is a világ. De azon túl, hogy fejlődött, az elsajátítása is, nagy tudást igényel. Sok művész, aki lelkes híve az olajnak, a tapintható festékek világának, nem értékeli nagyra ezt a fajta művészetet. Viszont szinte biztos vagyok benne, ha egy digi tábla elé állítanák őket, hogy alkossanak valamit, rájönnének, hogy azon kívül, hogy csodákat lehet vele létrehozni, az egyszerűsége mégsem annyira egyértelmű. Hogyan látod a jövőjét ennek a világnak? 

Thubakabra: A meglátás helyes, ebben is megvan ugyanúgy a kihívás, mint a tradicionális festészetben; itt nem a festék száradásának kivárása vagy a festékek gondos kiválogatása a boltban az, ami nehézzé teszi, hanem az, hogy rengeteg lehetőséget rejt magában, és ha ehhez nem nyúlunk hozzá megfelelően, engedetlen lesz és nem túl szép.

And There was Light masolata

 

A legegyszerűbb eszközei olykor a legrosszabb eredményeket szülik, ezért hát nem lesz senkiből sem hipp-hopp digitális festő; valakit ez elkedvtelenít, de a lelkes alkotókat viszont feltüzeli, és végül legyőzve a kezdeti kudarcokat, csodálatos műveket hoznak a világra. Csodálatos művekre pedig szüksége van a lelkünknek, és ilyenkor nem számít, milyen anyag szolgáltatja ezt a táplálékot. 

August masolata

Egy biztos: sok nehézség van még a technika elfogadásában, főleg kis hazánkban, de egy idő után nem lesz már az a hiedelem, hogy „egy klikk és kész”, akkor pedig még jobban kitárulkozik majd a lehetőségek tárháza, és ez a kiterjeszkedés a művészetben és az „ipari” grafikában is gyönyörűen fog mutatkozni, miközben az idősebb, tradicionális festészettel megmarad ugyanaz a családias hozzáállása. 

bloodelf uj masolata

Lami: Több technikával is dolgozol, mint grafit, olaj, illetve a digitális festészet. Mitől nyert kiemelkedő szerepet a digitális világ a többivel szemben?

Thubakabra: Az a helyzet, hogy a tradicionális technikákat már csak néhanapján alkalmazom, erre pedig a válasz igen egyszerű: ha odaülök a számítógép elé, mindenem megvan az alkotáshoz az Adobe Photoshop és a Wacom táblám képében. Ez igen nagy kényelmet biztosít. Na, jó… van ennek azért mélyebb tartalma is. Lévén, hogy „kocka” családból származom, mindig is vonzott a számítástechnika világa. Habár komolyabban sajnos nem mélyülhettem el abban, mégis a digitális festészetet szülte meg számomra, mint imádni való gyermeket.

Dakmonology Dragon ver2 masolata

 

Szeretem, hogy olyan kezes, és ha olyanom volt, hajnalban nekiállhatok, nem üvöltözik, nincsen szaga, helyet sem foglal. A kéz és az alkotói eszköz így közvetlenebb viszonyt épít ki, könnyebben áramlanak a gondolatok. Ma már úgy hiszem, hogy ha nagyon akarnék, bármit meg tudnék valósítani digitálisan, annyira komfortosan érzem magamat vele. És ez önmagában is egy fenomenális érzés, ami még kedveltebbé teszi számomra a digitális alkotást. 

dont look back masolata

Lami: Illusztrációid rendkívül erősen hozzák a nőies vonalat. Hol durván, nyersen a képünkben vágnak érzelmeket, hol pedig hősnők kapnak szerepet munkáidon. Hiába a fantasy világa, a közhiedelemmel szemben, ez egyáltalán nemcsak fiúknak való játszótér. Valójában egy mesevilág, amiket alkotsz. Hol vagy te ebben a világban? Egy fel nem nőtt nő vagy egy gyermeki létbe visszavágyó felnőtt?

Thubakabra: Elgondolkodtató kérdés, sosem foglalkoztam még ezzel igazán. De most akkor legyen, válaszolok a szürreálisabb műveimmel kapcsolatosan…: talán egyik sem, talán mindkettő. Vannak a létezésnek béklyói; az enyémek sokszor érzelmi kötelek, olykor az élet mindennapos küzdelmei, néha vágyakozás a nem szokványos dolgok megoldására vagy másoktól kapható megértésre úgy, hogy én mint alkotó megbúvok a mű mögött – „tessék velem így együttérezni. Kérlek.” Valahogy ezek között evickélve ragadok meg egy-egy képötletet, és áthozom ebbe a világba, ahogy éppen képes vagyok rá. És mikor ez megvan, akkor egy kicsikét megszabadultam a lelki tehertől, aztán másnap kezdődik elölről ez a küzdelem. :)

Elion masolata

 

Ilyenkor persze kicsit jó lenne az, ha visszamehetnék a gyermekkorba… de csak azért, mert akkor a küzdelem még játéknak tűnt, komolytalannak, a jövő pedig ismeretlenek tárháza volt, ami a kellemesen csiklandó lehetőségeket és izgalmakat rejtette magában. Mára már ennek nagy része elveszett, valamennyire kitapostam az ösvényemet, és erről igen nehéz letérni, mert már biztosan halad egy irányba. Bár a jövő rejtelmessége még így is megmaradt.

Lost in Storm

Lami: Szinte az összes munkádon szerepel emberábrázolás, nagyon sok portrét készítesz. Egy tájképfestő kimegy a természetbe, és gyűjti az ihletet, egy csendéleteket megörökítő alkotó a tárgyak iránti vonzalmát fejezi ki. Te mit kapsz az emberektől az alkotásaidhoz? Megihletnek, karaktereket tudsz megjeleníteni egy-egy élmény hatására? 

Thubakabra: Érdekes módon általában nem az emberek adják „tisztán” az ihletet, sokszor inkább csak közvetett módon kapcsolódnak az alkotásaimhoz; viszont mindenképp az emberi alakok azok, amiken keresztül a legjobban ki tudom fejezni nagyjából azt, amit szeretnék; ráadásként így tudom megérinteni őket, ha másképp nem is. Olyankor egyszerűek, érthetőek és kiszámíthatóak, míg aztán nem jön valami, és teljesen más irányt nem vesz a műalkotás. Néha közrejátszanak ők is az ihletadásban, és olyankor közvetlenebbül jön létre egy-egy alkotás, sokszor inkább csak velük kapcsolatosan alakulnak ki érzések, amiket vagy nem tudok feldolgozni vagy kellőképp kifejezni; ilyenkor jön jól az, hogy tudok rajzolni. :)

Waves of Sea

 

Az ihlet szóval sokszor belülről jön, megspékelve némiképp a zenével, a körülöttem lévő világgal, annak hangulataival, és néha élményeivel is, amit finoman gombóccá gyúrok, majd kilapítok egy képi alkotás arcában.

Lady November

Lami: Ha három dolgot kéne kiemelned a digitális festészet mellett, ha most valakit rá kéne beszélned erre a technikára, mi lenne az, ami lenyűgözővé teszi ezt a tudást számodra?

Thubakabra: Néhányat már korábban említettem, de nézzük csak… igyekszem szorítkozni a háromra csak. :) Ha az ember megszokja, nincsenek anyagbeli megkötések. Ezzel azt értem, hogy nincs olyan, hogy kifogyott a piros, akkor most menni kell boltba vagy kisebb ecset kéne, ami épp nincs, esetleg várni kell a száradásra vagy kifogytunk a csillag alakú vászonból… Ha jön az ihlet és gépnél vagyunk (vagy most már tabletnél), akkor semmi sem akadályoz meg abban, hogy az ihlet hullámot meglovagolva újat hozzunk a létezés világába. A kész alkotás nem foglal helyet, nem okoz fejfájást, hogy most melyik két kép közé tudjuk benyomorítani a falon… persze, jön a kérdés általában: de akkor az most csak egy digitális fájl, nem lehet kézben tartani, és emiatt értékét veszti. Ami nem igaz.

Geometric Thoughts masolata

Mára már igen elérhető áron lehet ezeket az alkotásokat minőségben nyomtatni, és így válogathatunk, melyik az a néhány alkotás, amit feltétlenül ki akarunk tenni a falra, azokat pedig szimplán kinyomtattatunk vászonra, papírra, ágyneműre, radiátor oldalára satöbbi. A sokszorosítási lehetőség persze elveszi némiképp az egyediséget, de ettől függetlenül tartom magam ahhoz, hogy a látvány a fontos, az érzés, amit belőlünk az alkotás kivált. 

Amit a legjobban szeretek azonban az az, hogy lehet rengeteget kísérletezni az alkotással (olykor a bőség miatt meg is zavarodik az ember), és ha elrontunk valamit, akkor mindig át lehet azonnal festeni, törölni vagy visszavonni. Nem akadályoz meg semmi sem abban, hogy a kísérletezés közben számunkra valami újat fedezzünk fel, olykor pedig csak szabadon lehet firkálni, és várni, hogy születik-e valami érdekes vagy sem.

Geometric Focusing masolata

Lami: Képeid milyen formában kerülnek eladásra? Digitálisan, nyomtatott verzióban? Hogyan juthatnak hozzá a téged, művészetedet kedvelők?

Thubakabra: Sokféleképpen értékesítem az alkotásaimat, és mindig örömmel tölt el, ha valakit ennyire érdekel a művem, hogy képes érte pénzt is fizetni. Próbálkozom különböző dropshipping oldalakkal, van egy saját etsy-s boltom, ahol árulom a műnyomataimat, illetve akit jobban érdekelnek a készülési állomásokról képek, néha magyarázatok satöbbi, azoknak létrehoztam egy Patreon oldalt is, amit nagyon szeretnék felvirágoztatni a kellő támogatás elérésekor. :) De a legegyszerűbb módja mindenképp az, ha felveszik velem a kapcsolatot. 

Lami: Én, aki olajjal festek, mindig magam elé tűzök egy célt, amit el szeretnék érni, mind mondanivalóban, mind a technikában. A te következő állomásodról, tervedről, álmodról mit lehet tudni?

Thubakabra: Jelenleg most igencsak anyagias céljaim vannak: mégpedig az, hogy egy jól fizető állást szerezzek a grafika világában, mert a szabad úszás nem túl könnyű.Ha ez megvan, akkor a szellemi részen a célom továbbra is az lesz, hogy minél könnyedebben tudjam kifejezni az érzéseimet, akár gondolataimat, és ezen keresztül megtaláljam a lelki békét a folyamatos belső harcok helyett.

Talán cél az is, hogy megérintsek másokat, olyan embereket, akik véletlenül rátalálnak a galériámra. Szeretném, ha megállnának egy pillanatra, és arra gondolnának: „hát ennek meg mi baja?” :) Na jó, ne ezt gondolják, hehe. Elég az, ha csak elgondolkodnak vagy próbálnak fejtegetni. És a fejtegetés közben majd találhatnak válaszokat a saját kérdéseikre. De egy kevésbé elvont megfogalmazásban azt mondanám, hogy szeretném finomítani a technikámat, kiforrottabbá téve a műveimet ezáltal. Úgy érzem, hogy lassan rátalálok már az állandó stílusra, és kevesebb lesz talán az ugrándozás; évek óta vágyom már erre. 

Thubakabra további munkái idekattintva tekinthetőek meg.

Szerző: Lami

Ha tetszett a cikk, kérjük, oszd meg!