Húsvéti merengő az évforduló kapcsán....enyhén negédesen
Húsvéti merengő az évforduló kapcsán....enyhén negédesen

Mikor elindultunk, sokan mondták, hogy egy ilyen kezdeményezésben a lelkesedés talán két-három hónapig fog tartani, majd utána szép csendesen eltűnik belőlünk a szenvedély, és marad egy szép emlék arra, hogy valamit megpróbáltunk, de ennyi fért csak bele.

Hogy őszinte legyek, valóban voltak mélyrepülések. Nem minden reggel sikerült arra ébredni, hogy full extrásan gondolok a magazinra, mint egy jó projektre. De ez csak a kezdeti időszakban volt így. 

Az első pár hónap tényleg ütős volt. Hatalmas elánnal indult a sztori, aztán rá kellett jönni, hogy keményen kell gondozni. A baj nem is ezzel volt, hisz a munka nem jelent kihívást. Mind a csapat tagjai, mind én, lételemünknek tartjuk az alkotást, a velejáró időnkénti küzdelmeket.

A gond inkább az volt, hogy hatalmas siker volt az első pár hónap. Túl nagy zajt csaptunk, ami viszont szép lassan elült, és ennek a szárnyán már nem lehetett repkedni, senki nem hallotta égzengésünk. Elült, elcsendesedett.

Ezen a ponton érkezett el a választás. Folytatjuk, és dupla vagy akár sokszoros energiával futunk neki, vagy hagyjuk az egészet a bánatba. Sok művészeti magazin van, adjuk-e át vajon nekik a helyünket? Legyen életünk végén egy szép emlék ez a próbálkozás, de nem ér annyit az egész, hogy a művészi tevékenységet időnként hanyagolva, erre fordítsunk figyelmet?

Ahogy több mint egy évvel ezelőtt azzal a gondolattal keltem, hogy ezt a magazint létrehozom, és lám, Húsvét vasárnapján, rá egy pár hétre valóság is lett belőle, hatalmas strarttal nekivágtunk, ugyanez a lelkesedés tartja életben azóta is ezt az oldalt.

Na de ennyit a keserédes feelingről, ez csak egy háttérinfo volt arról, milyen mélységekből is tudunk állandóan hatalmas ugrással megújulni, ismételten megmutatkozni a világnak.

Az idő folyamán jöttek-mentek az emberek köztünk, akikkel a cikkek készültek. Voltak, akik egy leheletvételre csatlakoztak hozzánk, ellenben kialakult egy állandó kör, akik sosem engedik el egymás kezét azóta sem.

A Szárnyaló Kreatív Angyalok brutál teljesítménnyel bizonyítják be mind a mai napig, hogy a művészetnek, alkotásnak hatalmas ereje van. Kialakult egy cikkíró csoport, akik már családtagként segítik, szeretik egymást. Ok, ez volt az a fellengzős mondat, amitől én is behánynék. De vannak olyan helyzetek az ember életében, melynél nem tud leszállni a hatalmas kifejezésekről.

Akik ismerik a hétköznapjainkat, összetartásunk, munkásságunk, látják nap mint nap ennek eredményét, teljesen érzékelik, hogy a fenti szavak valóságot tartalmaznak. Itt nemcsak egy ismeretség alakult ki köztünk, hanem kemény munkakapcsolat, és barátságok szövődtek.

Azzal, hogy egymást inspiráljuk, kifelé is hatalmas lendületet tudunk adni a művészetkedvelőknek. Szóval ez a kapocs nemcsak egy játszótér. 

Folyamatosan bővülünk, találunk rá újabb és színes egyéniségekre. Nem egy zárt közösség vagyunk, hisz így kifelé sem jutna el szavunk, értékdiktálásunk. Viszont, aki velünk tart, felveszi ritmusunkat, maga sem érti a kezdeti időszakban, de őrületes tempóba fog az alkotás terén.

Ez a cikk ezért az egy évért szeretne köszönetet mondani mindenkinek, aki támogatott minket, akik néha bekukkantottak hozzánk, és azoknak legfőképpen, akik azóta is rendületlenül követik írásaink, alkotásaink.

Én pedig a csapatot szeretném megköszönni. Talán életem első olyan kis családját, ahol nem kell csalódni, ahol a gyenge erős lesz, ahol a szürke színessé válik. 

Amikor megköszönöd társadnak, gyermekednek, hogy kitart melletted, szeret téged, minden körülmény ellenére elfogad olyannak, amilyen vagy, tudnál te keményen és szárazon fogalmazni? Na látod, nekem sem megy. Mert szeretem a magazint, az olvasókat, és ezt a frenetikus kis családot, akikre egyáltalán nem számítottam akkor egy évvel ezelőtt, mikor azon a bizonyos hajnalon kiröppent a fejemből ennek a megvalósításának a gondolata.

Köszönet még egyszer, hogy vagytok, követtek, szerettek, támogattok,...és hogy léteztek.

(Negédes szöveg vége. Stop. Szeretlek titeket. Stop. Ezt le kellett írnom még egyszer. Stop.)

Lami

Hírlevél feliratkozás

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy két hetente értesítést kapj a legújabb cikkekről!