Első blikkre azt gondoltam, hogy ez nem-könyvajánló lesz.... de végigolvastam, így másként gondolom már.
Hogyan lehet úgy élni az életet, hogy mindennap várod a halált?
Ha elmenekülsz a valóság elől egy új helyszínre, idegen világba, vajon van esélyed feledni a múltat és ismét derűsen látni a világot?
Egy könyv, ami hónapokig várta, hogy az első öt oldal után újra belekezdjek, mert nagyon nem nyűgözött le, de a végén egész jóban lettünk...
Vajon elég egy év arra, hogy valaki ne csak egy új regényt tudjon megírni, hanem az élete is újra egészséges és tiszta legyen?
Ha úgy tanították volna a történelmet, hogy családok, emberi sorsok napjait is bemutatják a rideg számok, vezetői döntések mellett, tuti nem kétszer kellett volna húznom az érettségin tételt, hogy meg ne vágjanak...
Hogyan lehet újra folytatni ott, ahol 11 évvel ezelőtt megszakadt az álmok folytatása?
Végre egy könyv, amiben az alany állítmányon túl is van világ.
Egy történet arról, hogyan küzd meg egy nő azért, hogy a 15. században festőművészként élhessen.
Vajon meg lehet bocsátani bármit, ha szeretünk valakit?
1. oldal / 9